Szabó Sándor Géza: Debreceni dac (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 58. Debrecen, 2006)

Kuthy-Térey Sándor (1977)

egy esetben romantikus felhanggal-fokozással (Esti kávéház, Ének kedvesem ölében, Csukott szoba, Asszony, talán megy a szeretőjéhez), mindig intimitással. Beleillik - bár sajátos szín nélkül - a Nyugat-kórusba. Kuthy - azaz Térey - hát elérte célját. Az irodalom lovaggá ütötte - minden vezető folyóirat fogadja. Szordínós hangja sok szépet ígér a kortárs füleknek - nem tudják, ez a csúcs a költői pályán.

11 Mert Téreynek a sikerért fizetnie is kell. „Nem az énekes szüli a dalt, a dal szüli énekesét", az új, alig-látványos költőiség másféle magatartást involvál. Debrecenben, ha nem is visszavonultan (ezt ügyvédsége meg sem engedné), de magányosan él, egykori cimborái elkerültek a városból, irodalmi társasága nincsen, s ezt szereplésre vágyó egyénisége nem viseli sokáig (A magányos ember, 1922/ Viszonylagos magányából a háború, s a forradalmak lökik ki: a váltásokra sikollyal reagál. „írtam 1919 március-augusztus hónapokban" jegyzi új könyve homlokára, és strófáival igazolja, hogy minden költői eredménye ellenére is a tízes évek visszahúzódása természetellenes magatartás volt. De idézzük a valamikori iskolatárs, Nagy Zoltán kritikáját: a könyv „az ún. irredenta irodalom eddigi legjobbja, s csak ritkán esik abba a hibába, hogy a kész szimbólumok egyszerű megidézésével, megnevezésével akar hatást kelteni... Térey Sándornak sok szép verse jelent már meg a Nyugatban, ezekre a régi versekre akarom felhívni a közönség figyelmét, de a költő figyelmét is. Ne higyje, hogy azok kevésbé irredenta versek... Minél nagyobb elmélyedéssel, minél nagyobb művészi erőfeszítéssel, minél tökéletesebb verseket fog írni Térey Sándor, annál jobban fogja szolgálni a magyarság ügyét."

12 Mintha szívére venné a bíráló szavakat a költő - az elbeszélő költemény második részét már meg sem jelenteti. De ismét a kisebb ellenállás irányába indul: prózaírással és műfordítással próbálkozik. A regényben a modem lélekelemzőkhöz csatlakozik (Visszatérés, 1924, Berg Kristóf emlékezete, 1929), s jól érvényesíti pontos megfigyelőképességét, stendhali hűvös tárgyilagosságát. Igaz, az utóbbit harmadik regényében (A föld lelke, 1932/ odáig viszi, hogy művét alig lehet megpillantani a mondatoktól, tökéletes szófűzéseiben megfagy minden, a cselekmény, az ember.

13 A műfordítás felé hajlamán kívül foglalkozása fordítja. A háború után az Idegenforgalmi Hivatal vezetője, a Városok Kultúrszövetségének igazgatója (1932-38), a Városkultúra c. lap szerkesztője, a Cobden Szövetség tisztségviselője, a népszövetségi delegáció tagja (1928-34), Klebelsberg és Apponyi munkatársa és még sorolhatnók társadalmi funkcióit. Baudelaire-t, Verlaine-t fordít (1923), Adyt ülteti franciára (Choix de poésies, 1926), később Villont, Aragont tolmácsolja magyarul (1926, 1947) Úgy látszik 11 Schöpflin Aladár: Magányos ember. Térey Sándor verseskönyve. Nyugat, 1923. I. 353-354. 12 Nagy Zoltán: Térey Sándor: Feltámadás (Költemény. Singer és Wolfner, Budapest, 1920.). 13 Illés Endre: Térey Sándor: A föld lelke (Káldor-kiadás). Nyugat, 1934. I. 460.