Szabó Sándor Géza: Debreceni dac (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 58. Debrecen, 2006)

Kuthy-Térey Sándor (1977)

KUTHY-TÉREY SÁNDOR Mikor a hírnév felé még csak indulóban, de az írás mesterségében már fülig benne voltak, azt beszélte barátjának, Tóth Árpádnak, hogy túlesvén doktorátusán két év irodalmi ideje van, s gőzzel fog írni. „Nekem az irigységen kívül - jegyzi meg Tóth Árpád - más nem maradhat ebből a nagy lendületből, mert biz én itthoniétem óta egy sort sem írtam."

1 Fél évvel később Tóth egy levelében ismét említi Kuthyt: „Igaz is! A Royal-beli vacsorán K. dr. felköszöntötte Osvátot (a Nyugat debreceni látogatásáról van szó - Sz.S.G.

2

) - ami szép volt tőle, de azért ő mégis egy ravasz..."

3 Ez a két irodalmi emlék - két arc bukkan fel előttem az Elet és Irodalom Kuthy-Téreyro\ való vitáját olvasván.

4 Az egyik arc oláhgábori, konok. Az irodalmat nemcsak nagy és szent dolognak, - mintha polgári foglalkozásnak is tekintené. A másik arc elegáns entellektüelé. Azé, aki egy - anyagiakat kellőképpen biztosító - doktori diplomával zsebében már bizonyos diplomáciai húzásokat is megengedhet magának, hogy a legmagasabb irodalmi szintre érjen. Persze charme-mal, kedves felszínnel tudja megtenni ezt, hogy csak a legélesebb szem veszi észre a csillogás mögött a kisebb karátot. De ássunk mélyebbre az életrajzban! Apja tanár, egyszersmind jónevű újságíró, aki mindkét mesterségét egyforma intenzitással gyakorolja. Kuthy tehát indítékot kap a jó polgárrá válásra, de belecsöppen az irodalomba, az irodalmi életbe is. Amellett, hogy tanulmányait kitüntetéssel végzi, már gyermekfővel rendszeresen ír. Versel, mesél, a Debreceni Hírlapba ír

5

, a reáliskolában Nagy Zoltán és Tóth Árpád 1 Tóth Árpád Nagy Zoltánhoz, 1909. július 25. In: Kardos László: Tóth Árpád. Bp., 1965.55. 2 1909. október 23-24. 3 Tóth Árpád Nagy Zoltánhoz, 1909. október 30. 4 Kuthy francia Ady-fordításairól. ÉS, 1977. február 12., február 26., március 5.