Szabó Sándor Géza: Debreceni dac (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 58. Debrecen, 2006)

Nagy Zoltán kuruc versei (1970)

NAGY ZOLTÁN KTJRUC VERSEI Debrecen irodalmi múltjának kutatása - néhány ritka kivételtől eltekintve - hosszú ideig abban merült ki, hogy feltárja Debrecenben járt nagy íróink itteni életadatait, illetve klasszikus alkotásaikban keresse a helyi jellegzetes vonásokat. Jórészt adós maradt azonban az irodalomtörténet annak kibontásával: itt-tartózkodásuk idején nagy alkotó művészeink milyen hatással voltak magára Debrecenre, hogyan illeszkedtek bele városunk irodalmi életébe, hogyan s mennyiben járultak hozzá a város szellemiségének gyarapításához? E hiányosságokból következik, hogy adós a kutatás a város szellemi-irodalmi életének, s szellemi igényeinek teljesebb megrajzolásával is. E tanulmánnyal indítani tervezett sorozatunkban elsősorban ilyen és hasonló szempontokat szeretnénk szem előtt tartani, s adatokat, adalékokat szolgáltatni egy, a XX. század Debrecenjének szellemi képét, szellemi életét megrajzoló munkához. Elsőként Nagy Zoltán egy verscsoportjával foglalkozunk, amely a költő első debreceni tartózkodását lezáró párizsi tanulmányúiig (1904-ig) irodalmi munkásságának értékelése is kíván lenni. Nem véletlenül esett választásunk éppen Nagy Zoltánra. Egyike azon kevés, s jelentős költőinknek, akiknek Debrecen nemcsak elbocsátója, elküldője s átmeneti szállásadója, de szellemi dajkája s módszeres-tudós nevelője is volt, s aki itt-tartózkodása alatt: gyermek- és tanulóévei (1894-1904) majd ügyvédi gyakorlata hosszú idején (1911-1921), élénken részt vett városunk irodalmi-szellemi életében. Mintegy száz esztendeje annak, hogy megjelent Thaly Kálmán híres népköltési gyűjteménye: „Adalékok a Thököly- és Rákóczi-kor irodalom-