Szabó Sándor Géza: Debreceni dac (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 58. Debrecen, 2006)
Móricz és Debrecen (1980)
megszűnik. Ezzel a leghaladóbb, a legképzettebb zsurnaliszták, litterátorok csöppennek ki a város szellemi vérkeringéséből, s kényszerülnek arra; más nem debreceni - lapokban, folyóiratokban fejtsék ki véleményük. Csak az 1940-es év hoz változást: Móricz ekkor tér vissza a helyi újságok hasábjaira. Jellemző, hogy ezt a Csokonai Körnek köszönheti; 1940 januárjában a városba látogat. A köri bizottság ismerős, a hírlapok riporterei, recenzensei is, a megnyilatkozási lehetőségek azonban mások. Az „öreg" Debrecen mellett a Hajdúföld veszi át a főszerepet, mellettük a Tiszántúli Független Újság, később a Tiszántúl tesz számot. A habom felé sodródó világban ezek a lehetőségek adottak: Móriczról, programjáról szólni. Úgy tűnik, közülük leginkább a Tiszántúl az, ahol megnyilatkozhat a szabad szellem; előbb a „református irányú" politikai napilap címkét, később a „népi Magyarország független napilapja" fejlécet viseli. Thury Levente, majd Kovács József a szerkesztői, de jelentős Kodolányi János és Simándy Pál tevékenysége is, sőt majd minden népi íróé. Korai megszűntéig itt találkozhatnak, gyülekezhetnek azok az értékek, melyek legfőbb erényei, ma is élő hagyományai az egykorú Móricz-recepciónak. Igaz, Halász Lajos Hajdúföld-beli cikke arról tanúskodik, hogy a jobboldalon is álltak olyanok, akik nem csupán demagógiából hangoztatták a szociális kérdések megoldatlanságát 46 . A Tiszántúl riportjaiban, cikkeiben azonban valami szintézisigény mutatkozik meg. Köszönhető ez a lap alapvetően református jellegének, szellemi irányítójának - Simándy Pálnak, s egyfajta óvatos népfrontpolitikának. De Móricz lázas nyugtalansága megpihenésének is. Életútjának egyik sarkalatos pontja a Debrecen iránti vonzalom és aggódás; a negyvenes években erről a magaslatról szemlélődhet. Ez a lap tudósít legteljesebben debreceni egy hónapi tartózkodásáról, ebben a lapban védheti meg Juhász Géza - Milotayékkal szemben - Rózsa Sándorát 47 , végül e lap szerkesztősége búcsúztathatja a prédikátor írót ekképp: az, „hogy ma már kialakult egy zárt írói csoport, akik a nemzeti öntudatot képviselik befelé, az a korszellemen kívül elsősorban neki köszönhető". 48 Úgy véljük, ez annak az ifjúságnak a hangja, amely Móriczhoz hasonlóan, a város hagyományaihoz, szellemiségéhez méltóan az „élet" és „irodalom" vitájában már az első tagra helyezi a hangsúlyt, s 1945-ben az új Magyarországot Móricz kürtjével ébresztette. 49 1980* 46 Halász Lajos: Móricz Zsigmond: Mintha szülőföldem volna Debrecen! Beszélgetés az íróval debreceni tartózkodásáról. Debreceni Újság - Hajdúföld, 1942. április 2. 47 Juhász Géza: Rózsa Sándor körül. Tiszántúl, 1942. július 2. 48 Móricz Zsigmond. Tiszántúl, 1942. szeptember 6. 49 lásd: Móricz Zsigmond ébresztése. Bp., 1945. 50 Az írás a Móricz és Debrecen című dokumentumkötet és adattár (Debrecen, 1980.) bevezetője. A hivatkozások szövege e kötetben is megtalálható.
