Granarium. Varga Gyula válogatott tanulmányai ( A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 57. Debrecen, 2004)

Varga Gyula válogatott tanulmányai - Magtárak a Bihari síkság népi építészetében

mondani, földhegyetti vermekben tartják, t. i. az udvaron építik gabona tartojokat vályogból, sárból, 's a' t." „Az egész épület igen hasonlít egy széna boglyához, 's a'mennyire észre vehettem, minden fa nélkül épült. Ebbe a' gabona bele lévén töltve, a' nyílása bétapasztatik, és ekkor a termés bátorságban van miden tűz ellen."

10 A boglya alakú gabonások a Sárréten már a 18. században ismertek voltak.

11 Az 1830-as évekből Balásházy János említi Debrecen környékéről,

12 a század második feléből Osváth Pál Csökmőről.

13 A 20. századra átnyúló késői példányairól emlékezik meg Ecsedi István Hajdúszoboszlóról,

14 Dám László Sárrétről.

15 Lényegében hasonló építményekről ír Barna Gábor a Délalföldről.

16 Más fennálló gabonatárolók voltak vidékünkön a ház formájú, lábakon álló nád-, vagy vesszőpatics szuszikök, szuszkők, melyeket Szűcs Sándor, Dám László említ a Nagy-Sárrétről.

17 Ezek azonban nem voltak stabil építmények, ezért mára nyomtalanul eltűntek. Az is lehet, hogy ezek az egyszerű építmények csupán a nagyobb gazdáknál meglévő stabilabb gabonatárolók szegényes utánzatai voltak, így nem tekinthetők a 19. századi magtárak meghatározó elődjének. A magtárak elterjedése előtt a gabonatárolás elengedhetetlen kellékei voltak a hombárok.

18 A hombárokat a közeli Réz-, Meszes hegységben élő román kézművesek készítették hasított bükkfából. Szétszedett állapotban szekerén hozták az Alföldre, és itt gabonáért árulták. A sikeres alku után a gazda által kijelölt helyen össze is állították, s ezért jó ebédet, vacsorát, esetleg éjjeli szállást kaptak. Legrégibb hombárok a 18. század derekáról maradtak ránk, legkésőbb a 19. század végén vásároltak tájunkon hombárokat.

1 A hatalmas méretű, néha 5-10 m

3 űrtartalmú gabonás hombárok régebben, főleg a nagyobb gazdaságokban a vermek kiegészítői voltak. A veremből ugyanis nem lehetett naponta gabonát merni, mert minden egyes felbontás után gondosan le kell zárni. Legtöbbször a kimert gabona helyét szalmával kitöltötték, és a vermet újból leföldelték. így egy-egy verembontáskor több hónapra elegendő gabonát mertek ki egyszerre, s a kimert gabonát hombárokban tárolták. Innen merték min10 Mezei Gazdák* Barátja. 1830. IX. 367-368. 11 Balassa Iván 1946. 88-89; uő. 1947. 263-264. 12 Balásházy János 1838. 128. 13 Osváth Pál 1875. 313. 14 Ecsedi István 1931. 117-118. 15 Dám László 1975. 143. 16 Barna Gábor 1971. 585-598. Az építményről összefoglalást írt: Füzes Endre 1982. 187-198. 17 Dám László 1975. 143-144. 18 Vidékünkön a „hombár" szó általában a nagyméretű, bükkfából készült ácsolt ládát jelentette, mely később áttevődött a magtárak fenyőfa-deszka fiókjaira is, de nem ismerik a szatmári talpas hombárokat (Erdész Sándor 1967. 203-215.), sem másfajta gabonatárolót nem mondanak hombárnak. Meg kell jegyezni, hogy főleg a kisebb méretű ácsolt ládákat - a hombár szó eredeti szláv megfelelőjeként - itt is nevezik „szuszék"-nak, „szuszik"-nak, „szuszkó"-nak, s ez a szó - mint láttuk - átmehetett más egyszerű nád-, vesszőpatics építményre. Kniezsa István 1955. (hombár); Dám László 1975. 143-144; Füzes Endre 1984. 43-79. 19 Tárgyi adat: DM. V. 74. 148. 1.; V. 74. 149. 1. Mindkettő Kismarjából került a Déri Múzeumba. 318