Granarium. Varga Gyula válogatott tanulmányai ( A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 57. Debrecen, 2004)

Varga Gyula válogatott tanulmányai - A szarvasmarha egy bihari falu gazdálkodásában

A jószágoknak kb. felén találhatunk különböző sütött jeleket. Ezek közül legtöbb volt a tulajdonos névbetűinek kombinációjából kialakított jegyek sorozata, elég gyakori volt a „Bihar megye" jelét képviselő B betű, megfelelő számmal törve. A város jószágai a K. M. jegyet viselték. Amint az az 1816-20-ban és 1841-44-ben vásárra hajtott jószágok számára kiadott igazolólevelek jegyzékéből kitűnik, ebben az időben már igen ritka a különböző elvont jelet alkalmazó bilyog. Ugyancsak kevés az orrsütés és a füljegy (lyukasztás, csipkézés, csonkítás, „alul kivéve", „felül kivéve", „ki van véve fecske farkosan" stb.). A sütést a megtüzesített bélyegvassal - a jószág jobb vagy bal farára, lapockájára vagy pofájára nyomták, jól látható helyre, s az égett sebet olajjal bekenték. Felnőtt jószágot állva, a borjúkat legtöbbször döntve bélyegezték. Ebben az időben igen ritka a szarv sütés is. A bilyogozás funkciója kettős volt. Egyrészt az volt a célja, hogy a gazda tulajdonjegyeit végérvényesen a jószágra pecsételjék, hogy azt bármikor, bárhol, esetleges lopás, eltulajdonítás után is fel lehessen ismerni, másrészt - és a tavaszi kihajtáskor ez volt a fontosabb -, hogy gazdája vagy a pásztor a nagy falkában is messziről felismerje a maga jószágát. Emiatt néha ideiglenes jegyeket is alkalmaztak. Ennek egyik formája az volt, hogy a bilyogvasakat nem tüzesítették meg, hanem időtálló festékbe (kocsikenőcs, vörös, fekete olajfesték) mártották és ezt nyomták a jószág oldalára. Az is előfordult, hogy bélyegzővas nélkül, egyszerű fadarabbal feltűnő színű festéket kentek a jószágra. (E festékek némelyike - különösen a kocsikenőcs - nehezen száradt meg, azért az első kihajtási nap után a jószágok úgy összekenték magukat, hogy az egész falka vörös vagy fekete színektől volt piszkos.) A festett jegyek így se tartottak tovább 1-2 hétnél. A sütött vagy festett jelek mellett ritkán előfordult az is, hogy a jószág szarvára színes rongyot kötöttek, amely lehetővé tette a messziről való felismerését. Ezt azonban csúfságnak tartották s csak akkor bocsátották meg, ha özvegyasszony, idős ember jószágára kötötték, aki nem maga választotta ki jószágait, hanem gyerekeket, szomszédokat kért meg erre.

90 Kihajtás előtt a jószágok körmét is rendbe kellett tenni. Nyáron ezzel nemigen volt gond, mert a szabadban a köröm többnyire normálisan kopott. Legfeljebb a berepedt, letört körmöt kellett kezelni, vagy a fertőző száj- és körömfájás esetén gyógyszereket alkalmazni. Az istállóban megnőtt körmöt azonban kihajtás előtt körmöző harapófogóval el kellett távolítani. Ilyen fogója vagy a kovácsoknak, vagy a községi bikásnak volt s ezt kérték kölcsön. Az utóbbinak néha a segítségét is kérték, amit az egyszeri vendéglátás fejében vagy puszta köszönetért meg is adott. 90 A jószágok bélyegzéséhez 1.: Ecsedi 1914. 249-252, 256-258; Gubitza 1915. 75-84; Györffy 1910. 162-163; Balogh 1938. 343; Tárkány Szűcs 1958. 210-224; Tárkány Szűcs 1965. 187-199., 359410; Varga 1953. 167-170, s az e munkákban idézett irodalmat. 92