Granarium. Varga Gyula válogatott tanulmányai ( A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 57. Debrecen, 2004)

Varga Gyula válogatott tanulmányai - A szarvasmarha egy bihari falu gazdálkodásában

19. kép. Hazatérő tehéngöbö A gőbő, a „göböly" elnevezés eredetileg hizlaló legelőn tanyázó marhákat jelentett.

66 A gőbőkról Pethe Ferenc is megemlékezik.

67 Kismarjába azonban a gőbő nem feltétlenül hízómarhák csapata volt, hanem - mint láttuk - pihenő igás állatokat, ökröket és teheneket is legeltettek ilyen módon. A ház sorjában való őrzés szokásáról ugyancsak Erdély felől kapunk adatokat

68 (19. kép). A kismarjaiak azonban nemcsak az igás munkaszüneti időszakokban, hanem a munkavégzés közben is legeltették jószágaikat. Mint láttuk, a helyi jogszokások megengedték, hogy a jármos jószágokat tulajdonosuk munkavégzés közben kézből, azaz kötelénél fogva legeltethesse. Tipikus s még a közelmúlt évtizedeiben is megfigyelhető kép volt, amikor a földműves kora reggeli, déli s késő délutáni időben a járomból kifogott jószágait kötelénél fogva a föld végeken, mezsgyéken legelteti. A gazda - vagy 10-14 éves fia - előre kinézi a dúsabban nőtt fűcsomókat, s kötelénél fogva oda vezeti a jószágát. így szinte „falatonként" tárja fel a jószág számára a táplálékul alkalmas füvet, ezzel a legelőterület minden 66 Takács 1915. II. 282. 67 Pethe 1814. 34.: „Az ollyan vidékeken, 's magános Jószágkban is, a' hol leginkább a néptelenség miatt nagy és jó természetű puszták nem esmérhetik az ekevasat, szokás az ilyen térségeken, 's néhol tsepőtés és tserés hellyeken, tavasztól fogva őszig gőböjöket hizlalni, tsak legeltetés által, szabad seregenként, egy-két pásztor vigyázása által, mely sereget Magyarország' keleti 's déli megyéiben, a' hol ez a' hizlalás mestersége divatjában van, sőrének híjják, mikor azt összeszedik vagy mustrájják; 's a' mihelyt hízásra, gőböly nevet adnak neki, 's a' birtokos magát, nem pedig tsak a pásztort, Gőböjösnek híjják. 68 Herman 1919. 304; Varga Gyula, Panolyai gyűjtés. Kézirat. 83