Granarium. Varga Gyula válogatott tanulmányai ( A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 57. Debrecen, 2004)

Varga Gyula válogatott tanulmányai - A szarvasmarha egy bihari falu gazdálkodásában

got, tekintélyt jelentett, s bár szántóföldi vagyonnal ritkán rendelkezett, a vagyonos családok megtisztelő légköre vette körül. Ezt a tekintélyt az is szolgálta, hogy - legalábbis a XIX-XX. századból több adatunk van rá -.a bikás értett az állatok gyógyításához is {Lukács József pl. az 1920-30-a években valósággal a falu állatorvosa volt. De hasonló megtiszteltetéssel szól egy 1817-ből származó tanácsi jegyzőkönyv „bikás Egeresi Mihályról" is.) A bikás a tanács konvenciós alkalmazottja volt s mint ilyen a tanácsi tisztségviselők tekintélyét is viselhette. A bikák beszerzésére a város mindig igen nagy gondot fordított. l A második bíró, illetve a XIX. század harmincas éveitől kezdve a városgazda vezetésével 56 tagú csoport utazott el a bika tartásáról nevezetes helységekbe (Panyola, Nagykálló, Kállósemlyén, Gáborján, Hortobágy stb.). Közöttük mindig ott volt a bikás, s egy-két esküdt, tekintélyes, a jószághoz jól értő gazda. A vásárlás hosszú ceremóniája néha több hetet is igénybe vett, mert először csak „kinézték" a számba jöhető 2-3 éves bikákat, majd hazajöttek, itt számot adtak a Tanács előtt az eredményről s csak a második, harmadik út során vették meg az igényeknek legjobban megfelelő apaállatot. (Ha a vásárolt bika nem nyerte meg a lakosság tetszését, a legközelebbi választáson a tanácstagokat feltétlenül megbuktatták, illetve még egyszer nem választották meg.) (4. kép) 4. kép. A falu utolsó magyar bikája, 1953. 31 Ezt a tényt Galgóczi Károly is fontosnak tartja statisztikájában megemlíteni. Galgóczi 1855. 323. 53