Granarium. Varga Gyula válogatott tanulmányai ( A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 57. Debrecen, 2004)

Varga Gyula válogatott tanulmányai - Bocskai István Kismarjának adott privilégiumlevelének néhány tanulsága

galmukat és belátásukat oda irányozták és arra egyesítették, (hogy) a legnagyobb és legkiválóbb erények és minden időre emlékezetes cselekedetek bármelyikének gyakorlása által milyen úton, módon, (milyen) tervekkel és eszközökkel halhatatlaníthatnák magukat és örökíthetnék meg nevüket az utókor (aeternae) emlékezetében, úgy ítéltük, hogy a fejedelmi férfiakban nem méltatlan s nem hiábavaló (tulajdonság) az, ha akár a hadviselés gyakorlásában - úgy hozván magával a szükség - akár pedig a megbékéltetésre, a boldog egyességre és a kívánatos nyugalomra való törekvésben, vagy az adományozásban és jóindulatban, vagy alkotásban, vagy pedig a városok és az alattvalók jólétének fejlesztésében, akár végül a haza és a szülőföld iránt való háládatosságban és bármely más erénynek számító tevékenységben elődeik példáját utánozzák; sőt úgy véljük, hogy szép, dicséretes és hasznos (tulajdonság) ez. Ha tehát alacsonyabb helyzetünkben mindenkor, mindenkivel szemben hálát akartunk gyakorolni, aki előttünk arra érdemet szerzett, annál inkább méltóságunk ezen fokán, ahová nem sokkal ezelőtt a hatalmas Isten különös rendeléséből és kegyelméből a birodalomban lakó urak általános szavazatával emelkedtünk, illenék e megfeledkeznünk arról a helyről, arról a mi igen kedves szülőföldünkről, közelebbről a Bihar vármegyében fekvő, általánosan Kis Mariának nevezett (községről), amelyről a mi eleink, ükapáink, nagyapáink, ősapáink, eredetüket onnan véve, magukat nevezték és neveztették s ahol a mennyei hazába való megtérésük után testüket elföldeltetni, csendes nyugvásra eltemettetni, sírboltokat és síremlékeket emelni kívánták? Nem! Sőt éppen különös jóindulatunkból és hatalmunk teljességéből ezt a mi Kismarja községünket (possessionem) Magyar birodalmunk többi községeitől elkülöníteni elválasztani akarván, elhatároztuk, hogy mezővárossá tesszük, nevezzük, és emeljük, mint ahogy (tényleg) elkülönítjük, elválasztjuk és elvesszük, tesszük, nevezzük és emeljük, akarva és rendelve, hogy az a (mezőváros) s következőleg ennek polgárai, az összesség és az egész közösség, bárkik legyenek az idők folyamán mostantól fogva minden időben valamennyi és minden egyes szabadsággal, jogszokással, kedvezményekkel, kiváltságokkal, engedélyekkel és mentességekkel, amelyekkel ebben a mi Magyar birodalmunkban más mezővárosok joga és régi szokás alapján akármikor éltek és élveztek, örökre élhessenek és élvezhessék azokat. Kismarja mezővárosunk fentemlített összes polgárai és lakosai iránt való jóindulatunk bővebb kifejezéséül nekik (különös) kegyképen (gratiose) a szabadságoknak ezeket az alábbírt előjogait adjuk és engedélyezzük: Először, hogy fentnevezett Kismarja mezővárosunk említett polgárai és lakosai közül bármely (quilibet qui fuerint) kifogástalan és tisztességes hírű és helyzetű ember mindenféle bizonyító erejű vallomástételnél és tanúskodásnál két (természetesen közrendbeli helyzetű) szavahihető emberként tekintessék. Másodszor, hogy őket a mi fennhatóságunk alatt s Magyar birodalmunkban és Erdélyben idegen és bármilyen ügyből eredő adósságokért személyükben, bármiféle javaikban és ingóságaikban előzetesen letartóztatni, börtönbe zárni senkinek 501