Granarium. Varga Gyula válogatott tanulmányai ( A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 57. Debrecen, 2004)

Varga Gyula válogatott tanulmányai - Adatok a debreceni asztalos céh és a néi bútor történetéhez

rály szentesítette, lepecsételte (fakeretbe épített „sigillum simplex"), s a két céhmesteren, jegyzőn, atyamesteren kívül 40 mester írta alá. Az igen terjedelmes, 49 cikkelyből álló oklevélből azonban a céh valóságos működésére vonatkozó adalékokat alig tudunk meg, mivel legtöbbször szó szerint átvették a központi céhlevél minden magyarországi céhre egyaránt kötelezővé tett artikulusait.

69 Sok esetben még abban az esetben is így jártak el, amikor nyilvánvalóan tudjuk, hogy Debrecenben mások voltak a céhbeli szokások.

70 Az nyilvánvalóan kitűnik, hogy a céhek önállósága a XIX. század elejére már minimálisra zsugorodik. A XVIII. század második felétől már megszokott jelenség, hogy a tanács minden céhgyűlésre kiküldi a maga „kommissariusát", aki így közvetlen kapcsolatot tart fenn a céhhel. De ekkor még nem szól bele a céh életébe, belső ügyeibe. Most viszont úgy tűnik, az iparűzés legapróbb, olykor még szakmai részletében is a céhkommisszárius szava a döntő. Ennek ellenére a hatalmas költséggel megíratott, ünnepélyes céhlevél egyben azt is bizonyítja, hogy az asztalos céh ebben az időben vagyonban, tekintélyben megerősödött. Ezt az is kifejezi, hogy az újonnan épült Nagytemplomban második helyen ülhettek a céhek sorában.

71 Ebben az időben évente 8-10 legény szabadul fel, s ezek ha nem is maradnak mind Debrecenben, de szétmenve az országban a debreceni céh hírnevét erősbítették. Ugyanakkor évente 15-20 legény érkezik is a városba, akik viszont más országrészek, városok, idegen országok tapasztalatait hozzák be. Egy időben összesen 6080 legény dolgozott a műhelyekben. Jobban menő mesterek 3-4 legénnyel dolgoztak. Igaz, a mestereknek mintegy fele nem tartott legényt. Az 1840-es években azonban megtorpan a céh fejlődése. 1847-ben már csak 27, 1859-ből 30 mester nevét ismerjük.

2 Úgy látszik, két feszítőerő nyomja a 68 Uo. IX. 2. 1. Ezek: Ádám István, Almási Gábor, Balogh János, Bárányi György, Bitskei János, Bodnár Mihály, Czirják Ferenc, Czirják József, Cseka Sámuel, Dohányosi József, Harasztosi János, Hevesi István, Kapros István, Kapros Sámuel, Kardos István, Kászonyi József, Kató István, Kató János, Lázár János, Lázár Péter, Mezei Mihály, Pap Sándor, Posta János, ifj. Simon György, Simon Györgyné, Sípos Mihály, Szatmári Ferenc, Széles András, Szíjártó István, Török Ferenc, Újhelyi Sándor, Varga István, ifj. Varga József, Varga Sámuel, Veres Mihályné. Ezen kívül: Varga József céhmester, Kováts József második céhmester, Kalmár József jegyző, Kornis Gábor atyamester. 69 Valamilyen ok miatt a művészien megírt oklevélből a 3. cikkely kimaradt! 70 Pl.: Debrecenben általában nem kérték a földesúri hozzájárulást a bejövetelhez. Debrecenben a 3 évi vándorlás után még egy „mesterévet" kellett szolgálni. Debrecenben nem számították be a vándorlási évekbe a földesúri szolgálatban eltöltött időt. Itt az „al-céhmestert" kulcsos mesternek nevezték. Debrecenben az asztalosoknak nem volt „herberg". Természetesen, nincs leírva a remek tárgya. Benne maradtak a céhlevélben olyan katolikus jellegű előírások, melyeket a reformátusokból álló asztalos céh sohasem tartott meg (misehallgatás, úrnapi körmenet, céhzászló). Ugyanakkor nem szól a meglévő protestáns előírásokról stb. 71 Sternegg 1959.45. 72 1847-ben: Antal Gábor, Bitskei János, Bodnár György, Boldizsár András, Czirják József, Dohányosi József, Francz Antal, Hamar János, Haraszti János, Istrandi Gábor, Kálmán János, Kalmár János, Kapros István, Kardos István, Kathó István, Krauth Lajos, Magor János, Müller Frigyes, Némethy György, Orbán Károly, Polgári Dániel, Sípos Mihály, Szabó Dániel, Szatmári Sámuel, Újvári József, Varga József, Vetsei László. 1859-ben: Antal Gábor, Béres Mihály, Bodnár György, Czerotzky Pál, Dobrai István, Harsányi József, Horváth Ferenc, Istvándi Gábor, Kardos István, Kerekes György, Kis József, Krauth Lajos, 460