Granarium. Varga Gyula válogatott tanulmányai ( A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 57. Debrecen, 2004)

Varga Gyula válogatott tanulmányai - Adatok a debreceni asztalos céh és a néi bútor történetéhez

A debreceni asztalosok e három irányú tevékenysége a XVIII. század folyamán még együtt jelentkezik. Ugyanaz a mester, aki a vásárban árulja egyszerű portékáit, megrendelésre különleges modern darabokat is készít, vagy épületalkatrészeket is összeállít. Szinte természetes azonban, hogy lassan differenciálódik a tevékenység, s az egyszerűbb parasztbútorokat inkább az alacsonyabb klasszisokba sorolt mesterek csinálták, míg a rangosabb, kvalitásosabb mesterek az előkelőbb polgárok stílbútorait készítették. Ismét mások inkább a középületek, paloták igényes faalkatrészeinek művelésére specializálódtak. Ez azért is szembetűnő, mert a falusi köznép éppen ebben az időben kezd leginkább érdeklődni a festett, virágozott bútorok iránt. Mivel a céh számára ez a munka már alacsonyabb rendűnek számít, megveti, lenézi azt. Ebben nyilvánvalóan az is közrejátszott, hogy a fellendülő érdeklődés miatt nagyon sok kontár is kezdi azt művelni. Az így kialakuló népi ízlést a céh már nem tudja és nem is óhajtja összeegyeztetni az úri, polgári divattal. Ezért 1826-ban határozat is hoznak a virágozás betiltására: „Mint hogy a' vásári munkák, ládák, és nyoszolyák külömb-külömbféle festékkel való felvirágozása régóta sok károkat okozott a' B. Czéhnek, mellynek az véle való bánását, és költségét az azt megvevő rendű vevők semmiben vésznek, ennek elhagyásával a munka pedig semmivel nem alatsonyíttatik. Arra való nézve a' mostani szükségtelen költségek elkerülése végett az egész B. czéh egytől-egyig meghatározta, hozzá tévén a munka annál legbetsületesebben el készítését, rendelvén a' szoros megtartásra büntetésül 15 conventiós forintot."

66 Ha figyelemmel kísértük a céh XVIII. századi törekvéseit a mesterség szakmai színvonalának emelésére, megérthetjük az elzárkózást az akkor már kontárok által is művelt virágozástól. Bizonyára ez a magyarázata, hogy a paraszti érdeklődés kielégítésére fellendülnek a vidéki központok, s Debrecenben már csak a szegényebb, majd később a céhen kívüli kontár asztalosok virágozzák az - olykor hivatásosok által készített - ágyakat, ládákat és más bútorokat. A DEBRECENI ASZTALOSIPAR VIRÁGKORA ÉS VÁLSÁGA A debreceni asztalos céh fejlődésének tetőfokát - legalábbis a mesterek számát illetően - a XIX. század első felében érte el. 1807-ben próbálják artikulusaikat az 1806-ban kiadott központi céhszabályok szerint átalakítani. El is készül egy változat,

67 de úgy látszik, ez valamilyen oknál fogva nem elégítette ki a céhet, mert végül 1821-ben igen nagy költséggel, és műgonddal megíratják a céh új kiváltságlevelét. A pergamenre írt, gyönyörű bársony kötésbe helyezett, aranybetűs kiemelésekkel, színes iniciálékkal, keretrajzokkal illusztrált, magas művészi ízléssel megszerkesztett, szabályszerű oklevéltani formulákkal megírt oklevelet I. Ferenc ki66 HBML. IX. 2. 2. jkv. 1826. febr. 15. 67 Uo. IV. A. 1012. f. 1. 459