Granarium. Varga Gyula válogatott tanulmányai ( A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 57. Debrecen, 2004)

Varga Gyula válogatott tanulmányai - Adatok a debreceni asztalos céh és a néi bútor történetéhez

És egy singes ugyan olyan tölgyfábúl való ládábúl, mellynek is mind eleje, hátullya egyaránt legyen. Legyen belül két rejtek fiókja, a fedelén pedig papiros tartója, amint a B. czéh eleibe adgya, és ennek is semmi kulcsolása vagy szegezése ne látzék".

53 Elvileg tehát megvan most is az 1620-ban előírt „ládás asztal" és „singes láda", de most már keményfából, rejtett csapolással, esetleg lemezborítással kell elkészíteni, hogy a deszkák összeillesztését elfedjék. 16. kép. Fiókos asztal. XVII. század vége. V 1912. 78. 1. Valóban, a módosabb családok hagyatékában mind több az európai mintákra készült polgári bútor. A „fekete bőrrel beborított" hársfa asztal, pohárszék (1740), elnevezések arra utalnak, hogy a városban már másfajta, magasabb igények is jelentkeznek. A XIX. század elején felvett hagyatéki jegyzőkönyvek nyilvánvalóan régebbi, legalábbis a XVIII. században készült bútorokra utalnak. Ekkor pedig mindennaposak már a „commod", a „keskeny asztalon levő kis fiókos almáriom".

54 A „gránátszínre festett karszék" talán már a népi bútorban is elterjedt „márványozás"-ra utal.

55 Az előkelő Komáromi György 1822-ben készült vagyonleltárában már szinte egyetlen „hagyományos" bútordarab sincs. Helyette van „fomírozott író kommod, hat fiókkal", „hármas lábú kis asztal", „nagy tölgyfa asztal, fordulóra készülve", „stráfos kanavásszal borított nyugvó karosszékek", „bőrös karszék", „fornírozott ausatz kaszli" két fiókkal, „könyvtartó almáriom", „pipatartó fogas", „tölgyfa nyoszolya", „diófa nyoszolya" stb.

5 1827-ben Simonffy Sámuelné asz53 HBML. IV. A. 1012. f. 1. Céhszabályok. 54 Rácz 1983. 50.; Vadászi László 1805. aug. 20-i hagyatéka. 55 Uo. Hatvani Mihály özvegyének végrendelete. 1828. jan. 26. 56 Rácz 1984. 33. 448