Granarium. Varga Gyula válogatott tanulmányai ( A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 57. Debrecen, 2004)
Varga Gyula válogatott tanulmányai - Adatok a debreceni asztalos céh és a néi bútor történetéhez
8. kép. Saroktéka, 1752. (Gyűjtés helye: Egyek) 9. kép. Faragott hátú szék. XVIII. század vége, Sz. 1906. 662. V. 1918. 4. gyöspártás vidékekre jellemző, különben ritkán emlegetett kis ládaféleség a pártatartó, főkötőtartó „iskatuly", melyben a debreceni leány 300-400 forint értékű gyöngyöspártáját, bogiárait más értékeit tartották. 45 Nagy Szabó András 1767-ből való hagyatékában már megkülönböztető jelzővel jelölik a „paraszt" bútorokat. („Paraszt nyoszolya", „paraszt fogas", „közönséges asztal" stb.), szemben az előkelőbbnek tartott polgári, úri bútorokkal. Bár a „karos fogas", „fias szék", az asztal mellé való „fa karszék" még hagyományos bútor is lehet. Az itt először felbukkanó „toló nyoszolya" mindenképpen a sokgyerekes parasztházaknak lett jellegzetes kelléke. 46 A festett bútorok azonban ebben az időben már általában nem az előkelőbb debreceni polgárok számára készültek, hanem a debreceni, vagy a környéki falvak, mezővárosok paraszti háztartásaiba. Tudjuk, hogy a debreceni asztalos céhnek nagy kisugárzó körzete volt. Az 1750-es évektől mind több vidéki mester is belép a debreceni céhbe. Ezek az úgynevezett „filiálisok" a debreceni céh szabályai szerint dolgoztak. Rendszerint itt tanulták a mesterséget is, de ha nem, munkáikat a debreceni mesterek ellenőrizték, s a számukra nem megfelelő munkákat elkobozhatták, 45 Rácz 1984. 20-26. 46 Varga 1970. 10. (20. sorszám) 443