Granarium. Varga Gyula válogatott tanulmányai ( A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 57. Debrecen, 2004)

Varga Gyula válogatott tanulmányai - A szíjgyártó mesterség

Kisiparos korában még más szíjgyártókhoz hasonlóan lószerszámokat, ostorokat s más bőrárukat készített. Ezzel járta az országos vásárokat, leginkább a Hajdúságban (Hajdúnánás, Hajdúszoboszló, Hajdúböszörmény, Balmazújváros, Püspökladány, a Hortobágy), a Nyírségben (Nyíregyháza, Kisvárda, Büdszentmihály) szeretett kirakodni, de elment Miskolcra, Tokajba vagy más, még távolabbi városokba is. Állandó kirakodóhelyük volt Debrecenben is, de a műhelyben is volt egy kis „üzlet", ahol - főként a feleség - folyamatosan árult. Dolgozott megrendelésre is, főként debreceni gazdáknak. A felszabadulás után, főként mert az egyszerű igás lószerszámok iránt csökkent az érdeklődés, másrészt a korabeli népművészeti mozgalmak hatására mindinkább igyekezett művészi hatású remekműveket készíteni. így munkásságát már az 1950-es évektől számon tartják, s lószerszámait vásárolják a különböző igényes fogathajtó társaságok, egyesületek. Igazi nagy sikerét az 197l-es budapesti vadászkiállításon érte el, amikor Fülöp edinburghi herceg (az angol királynő férje) tőle rendelt fogatra való szerszámgarnitúrát. Ekkor figyel fel rá a magyar közvélemény s maga Debrecen város is, s főként ezután kapta sorozatosan kitüntető címeit, okleveleit. Már korábban a „Kisipari Szövetkezet kiváló dolgozója" (1954), „Népi Iparművész" (1970), „Kiváló Kisiparos" (1970), de 1973-ban lett „A szakma kiváló dolgozója", még ugyanebben az évben „Az ipar kiváló mestere", 1974-ben elnyeri a Megyei Tanács „művészeti díját" s a „szakma kiváló dolgozója" kitüntetést, 1976-ban a „Jó minőségért" OKISZ-díjat, s ugyanebben az évben „A népművészet mestere" címet. 1977-ben a „Kiváló Kisiparos arany fokozatát" kapta meg. 1971-től 1978-ig összesen 15 cikk méltatja érdemeit. Munkásságáról több ifjúsági pályamunka készült, s Papp Mária Edit egyetemi hallgató tevékenységéről írta szakdolgozatát. Maga azonban legbüszkébb volt tanítványaira. 1936-tól csaknem mindig volt tanítványa, akik ma is a szakma legjobb művelői. Főként 1970 óta vesz részt hazai és külföldi kiállításokon, melyek csaknem mindenikéről előkelő díjakat, köszönőleveleket kapott. Kathy László legfőbb erőssége mindig a nagyon célszerű, könnyű, s igen esztétikusan megformált lószerszám volt, de mestere a különböző díszsallang fonásoknak és más szíjmunkáknak is. Műhelye, illetve boltja ma is tele van a divatszükségleteket kielégítő árukkal, de özvegye a bolt egyik végében letakarva, a portól védve büszkén őrzi legutolsó remekművét, négyes fogatra készült lószerszámát. Kádár Gyula 191 l-ben született, egy kis nyírségi faluban, Nyírgebén. A mesterséget Szatmárnémetiben tanulta egy idős mesternél, aki mellett ekkor egy segéd és két inas dolgozott. A tanulóévek a hagyományos módon folytak: hat órakor munkakezdés, de előtte a műhelyt ki kellett takarítani, etetni kellett a mester sertéseit. 0 ugyan nem lakott bent, de a mesternél kosztolt. Pénzt csak ünnepnapokon kapott „ajándékba". A tanonciskolába itt hetenként egyszer jártak (már román uralom alatt). Ők vásározni nem igen jártak, inkább megrendelésekre dolgoztak. Főként nadrágszíjakat, táskákat, bőrtarisznyákat készítettek, de vittek hozzájuk lószerszámokat javításra, s így megtanulta a mesterség minden titkát. 418