Granarium. Varga Gyula válogatott tanulmányai ( A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 57. Debrecen, 2004)

Varga Gyula válogatott tanulmányai - A szíjgyártó mesterség

A céh büntetőjoga négy forintig terjedt, de testi büntetést nem róttak ki. E büntetési határon belül a céhmesterek céhen kívüliek peres ügyeit is „eligazíthatták", de az ítélet ellen mindenkor fellebbezni lehetett a magisztrátushoz (2 pénz letétele után!). A büntetésekből befolyt pénzek egy nyolcad része a várost illette meg, illetve azt az iskolák fenntartására fordították. A céhszabályok gyakran előírták tagjaik ruházatát is, amely bizonyos mértékig eltért a parasztok viseletétől. A céhbeliek pl. nem hordhattak nyilvánosan rövid derekú inget, nem árulhattak bőgatyában, vagy az asszonyok ingvállban. A legényeknek megtiltották, hogy a parasztok összejövetelein, pl. este a kutaknál kialakult mulatságokon részt vegyenek. Általában tiltották a táncolást és a korcsmai mulatozást. A legények, inasok nem „hordhatták a szót", vagyis nem illett kibeszélni mestereik belső családi titkait, vagy a mesterség híreit. A SZÍJGYÁRTÓK ÉLETE A CÉHSZERVEZET FELBOMLÁSA UTÁN A céhrendszer központi megszüntetése után az ipartársulat megalakulását 1872. július 13-án mondták ki, 43 mester aláírásával. A társulat megalakulása után a céhbeli szokások még sokáig tovább éltek. Az átalakulás kezdetben nem annyira az iparosok belső szokásrendjét érintette, hanem inkább a céhek autonómiáját szüntette meg. A céhprivilégiumok korlátozása, mint láttuk már a XVIII. század közepétől megkezdődött. A XLX. századi központi mintára készülő céhszabályok már alig hagytak a céheknek valami kis önállóságot, hiszen a céhcommissiárius intézményén keresztül a közigazgatás már a céhek legbelsőbb magánügyeibe is beleszólt. A céhrendszer megszüntetése tehát csupán betetőzése volt a céhkiváltságok felszámolásának. Az elővásárlási, gyártási, eladási monopóliumok ugyan megszűntek, de a mesterek továbbra is ugyanúgy dolgoztak műhelyeikben, megmaradt az inassegéd rendszer, s a hagyományos céhbeli szokások is csak lassan, több generáción át kezdtek elhalványodni. így még a mai idősebb emberek is gyermekkorukban átélték azokat a hagyományokat, melyek minden bizonnyal még a céhrendszer korában alakultak ki. A szervezeti forma ugyan már az ipartársulati korszakban átalakult. Az 1880as évek elejétől előbb a kötél verőkkel, majd a bőröndösökkel, egy időben a fésűsökkel, később a bőrdíszművesekkel és a kulacskészítőkkel kapcsolódtak egy szakosztályba. Az 1884. évi 17. te. az ipartársulatot megszüntette, s kimondta az Ipartestület megalakulását. Ez Debrecenben igen vontatottan alakul, mintegy 13 év kell hozzá, amíg a különböző iparágak sorra kimondják belépésüket. Az Ipartestület azonban már nem lehetett többé olyan összetartó erő, mint amilyen a céhrendszer volt, s a kisiparosok mint egyéni termelők voltak kénytelenek megvívni létük harcát a kapitalizmus korában. E harcban sem az Ipartársulat, sem az Ipartestület nem nyújthatott már szervezett védelmet. 402