Granarium. Varga Gyula válogatott tanulmányai ( A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 57. Debrecen, 2004)
Varga Gyula válogatott tanulmányai - A szíjgyártó mesterség
A SZÍJGYÁRTÓ MESTERSÉG A szíjgyártó (Lorarius) mesterség a bőrmegmunkáló és feldolgozó iparágak egyike. Mint nevük is mutatja, főként a vastagabb, puhított bőrféleségek, a szíjak feldolgozásával foglalkoztak, s ezen belül is elsősorban a lószerszámok, s általában a lótartással kapcsolatos bőrtárgyak készítése volt a fő munkakörük. A szíjgyártó mesterség határait azonban nehéz megvonni, mert tevékenységük történetük folyamán többféleképpen kapcsolódott más bőrös-, vagy egyéb szakmákhoz. Régebben (kb. a XVIII. század végéig) maguk készítették ki a bőröket is, de mindvégig szinte együtt dolgoztak a nyergesekkel, kulacskészítőkkel, csengősökkel; legtöbbször a szíjgyártók fejezték be, tették használhatóvá ezek készítményeit. A szíjgyártók már régen is készítettek különböző viseletkellékeket, bőröveket, szíjakat, fegyver- vagy más tartó tokokat, táskákat, ruhadíszeket, vagy egyéb használati tárgyakat. Ezen a téren mindig osztozniuk kellett a népi mesterségekkel, hiszen nagyon sok paraszt, különösen pásztorember értett a bőrök művészi feldolgozásához. Ők készítették pl. a népművészet remekeiként számon tartott ostorokat, bicskatartókat, erszényeket. A legtöbb pásztor maga el tudja készíteni a kápa nélküli priccsnyerget, vagy a szamár hátára való úgynevezett tergenyét. A XIX. század közepétől külön szakmává fejlődött a bőrdíszművesség, a bőröndösök, akik azonban mindig kapcsolatban voltak a szíjgyártókkal, s egyes szíjgyártók maguk is készítettek bőrdíszműves tárgyakat. De a szíjgyártók tevékenységi körét bővítette a különböző gépszíjak, s más ipari bőralkatrészek készítése. Ezekből később bőripari üzemek, gyárak alakultak s míg sok régi kisiparos a kézműves formát őrizte, nagyon sok szíj gyártósegéd, sőt mester már ezekben a gyárakban talált munkát és megélhetést. A szíjgyártó mesterség nem állhatott meg a fémművesek, kovácsok, rézöntők nélkül sem. A lószerszámok elengedhetetlen tartozékai a különböző csatok, zabIák, kengyelek s nem utolsó sorban a csillogó díszítőelemek, tükrök, kulcsok, szegecsek, melyekkel a lószerszámokat kirakták. Mindez azt jelentette, hogy a szíjgyártó mesterség maga évszázadokon át bizonyos mértékig ki volt szolgáltatva nemcsak a változó divatigényeknek, a népi ízlés, a hajtási, fogatolási módok változásának, hanem a konkurens szakmáknak, sőt a népi kézművesség alakulásának is. 391