Granarium. Varga Gyula válogatott tanulmányai ( A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 57. Debrecen, 2004)

Varga Gyula válogatott tanulmányai - Adalékok a debreceni céhes ipar és a mezőgazdaság kapcsolatához a XVIII. század végén

len, hogy a XVIII. században ezt a kettősséget még természetesnek tartották, így nem is nagyon érzékelték. Szemléletrendszerükben a kétfajta tevékenység még összefolyt, sőt ebbe még beépült az a szervezett közéleti tevékenység is, mely a korabeli városnak elengedhetetlen követelménye volt. Nem okozott ellentmondást az, hogy a városban betöltött helyük szerint iparosok voltak, a céhek szinte nemzetközi szabályai szerint éltek, de napi tevékenységükben az ipari és a mezőgazdasági feladatok egyet jelentettek. A debreceni iparosok életformájukban, magatartásukban igyekeztek elkülönülni a parasztoktól. Erre a céhszabályok számtalanszor utalnak s a céhautonómia ad is rá némi lehetőséget. Maga az a tény, hogy a mesterségbe való bejutás 5-6, vagy ennél több évi kemény tanulást (inas-segédévek) feltételezett, gyarapítva ezt a vándorévek tapasztalataival, már maga is bizonyos tartást adott a mestereknek. Ezt segítették a szigorú céhbeli szabályok, melyek az ő életüket fegyelmezett rendbe kötötték. így nem csoda, ha külsőségekben is igyekeztek elkülönülni a parasztoktól. Vásárokon, összejöveteleken pl. nem jelenhettek meg paraszti viseletben, rövid ingben, gatyában, nem viselhették a parasztok viseletbeli jelvényeit, mint pl. „a harang módjára tsengő nagy sarkantyút".

1 Az iparos legények nem látogathatják a parasztok mulatságait, általában tiltják őket a táncolástól.

1 Az iparos asszonyok, leányok sem járhatnak ingvállban, „puszii" nélkül, kötetlen fővel, csizma nélkül, mint a parasztok.

19 Ez az elkülönülés azonban csak a városi életre vonatkozhatott, hiszen a mezőgazdasági munkákat közösen végezték a parasztokkal. Az is bevett szokás volt nemcsak Debrecenben -, hogy az iparos legények, de a földdel nem rendelkező mesterek is a parasztok földjén vállaltak részes aratást. Ennek lehetőségére olykor a céhszabályok is kitérnek. A mezőgazdasági munka nyilvánvalóan az iparosok földjén sem folyhatott másként, mint a parasztok birtokán. Az ipar és a mezőgazdaság több évszázados összekapcsolódásának, a története nélkül nem lehet megérteni az ipar történetét sem. Csak kiragadott, de jellemző példaként említjük, hogy a XIX. század első felében, amikor Debrecenben az ipar rohamos sorvadását figyelték meg a történészek, lényegében nem történt meg a proletarizálódás, vagyis ipari „tartalékhadsereg" kialakulása, mert az iparból kiváló volt mesterek többségének volt földje s egyszerűen áttérhetett a mezőgazdasági termelésre. Az ipar és a mezőgazdaság viszonya azonban összetettebb kérdés, mint azt az előbb közölt átlagszámok mutatják. Hiszen a föld és az állatállomány korántsem egyenlő arányban oszlott meg sem az egyes iparágak, sem pedig az egyes iparos családok között. A közölt felmérések részletes elemzésre ad módot. Itt most csupán néhány összefüggésre hívjuk fel a figyelmet. A mezőgazdasághoz való kap17 HBMLT. IX. 21. 1. Szabó legények articulusai 10. 1759: Vö. Bogdán István: Régi magyar mesterségek (Bp. 1973.) 58. 18 „Vasárnapokon és Innepeken mivel a legények az ivó kutakhoz ki gyülekeznek, hejtelen játékokat, tánczokat követnek, nem engedtetik meg. Aki ennek utána így tselekszik, 18 kr.-al büntettetik." HBMLT IX. 24. 1. Szabó legények articulusai 9. 19 HBMLT. IX. 11. 3. Gubacsapó céh jkv. 1790. 3. 348