Granarium. Varga Gyula válogatott tanulmányai ( A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 57. Debrecen, 2004)

Varga Gyula válogatott tanulmányai - Adalékok a debreceni céhes ipar és a mezőgazdaság kapcsolatához a XVIII. század végén

pénzért válthatott meg bizonyos számú nyilast. Egy nyilas kb. 9000 négyszögöl volt s egy család 16 nyilasnál többet nem válthatott.

3 A város iparának jellegét, arculatát nyilvánvalóan alapvetően meghatározta, hogy az ipart űzők milyen mértékben vették igénybe a város által felkínált földszerzési lehetőségeket. E kérdést a Debrecen ipartörténetével foglalkozó munkák eddig általában csak éppen érintették. Éppen ezért bizonyára nem lesz érdektelen, ha itt közrebocsátjuk annak az összeírásnak az anyagát, melyet valószínűleg 1771ben készítettek, 1769-1770-ben Debrecenben működő Vécsey-féle commissio megbízásából.

4 Az összeírás jelentőségét növeli, hogy valószínűleg utolsó, mely még a földközösségi rendszer működésének idején készült. Valószínű tehát, hogy az itt feltüntetett földek három évvel később, 1774-ben lényegében ebben a mértékben váltak tulajdonosaik magántulajdonává. Ez az állapot tehát mintegy 100 esztendőre megszabta a debreceni iparosok helyzetét a város társadalmában, legalábbis a földhöz való viszonyukat illetően. A terjedelmes összeírás utcánként készült, a Debrecenben bevett korábbi szokások szerint. Mint ismeretes, a városnak hat fő utcáját tekintették egy-egy egységnek, a Piacz, Czegléd, Szent Anna, Hatvány, Csapó, Péterffy utcákat. Minden egyes utcát öt dekádra tagolták, s ezen kívül feltüntették az árkon kívüli (extra fossarum), és az akkor még szabálytalan város körüli házakat (zingari). Sem az utcák (piatea), sem a dekádok nem egyenlőek, de közelítenek az egyenlőséghez. így az extra fossarum és a zingari kunyhóival együtt a Piacz utcán 438, a Czegléden 473, a Szent Annán 473, a Hatvanyn 522, a Csapón 468, a Péterfián 463 házat találtak. Az összeírok ház sorjában haladtak s minden portán feljegyezték a családfőt, a családok létszámát, az állatállományt (szarvasmarha, ló, juh), a ház után való, a censualis és az esetleges személyi (personalis) földeket, végül a szőlőket, kerteket, tanyákat, malmokat, ritkán a méhkasokat. A ház után való és a pénzes földek terjedelmét nyilasokban határozták meg. Egy nyilas terjedelme 8 pozsonyi mérő volt.

5 A szőlők nagyságát kapás-ban (fossorum) adták meg. A személyi földek, kertek, tanyák terjedelmét nem ismerjük, de ezek nem igen lehettek nagyobbak egy-két 3 Zoltai Lajos: Debrecen város lakossága foglalkozási ágak szerint a XVIII. század végéig. Régi Okiratok és Levelek Tára II. 1906. 7-8. füz. 6-20; Módy György: Földtulajdon Debrecenben a XVIXIX. században. DMÉ. 1958-1959. 33. 4 HB.LT. IV. A/1011 v-2. Az anyag azonos az OL. Helyt. tan. Mise. Fasc. 93. No. 8. III. jelzet alatti összesítéssel. Erre Balogh István hívta fel a figyelmemet, melyet itt is köszönök. 5 A pozsonyi mérőt 1772-től az egész országra kötelező mértékegységül fogadták el. Azonban űrmértékről lévén szó, ennek területi értelmezésében voltak eltérések. Vö. Acsády Ignácz: Magyar mértékek az 17151720-as években. MGtSZ. II. 1895. 344-376; Pethe Ferenc: Európai mértéktár. (Kolozsvár, 1829-1830); Nagy Károly: A magyarországi mértékek. Atheneum. 5. 1839. 65-71; Zoltai Lajos 1000 négyszögölet számol pozsonyi mérőnként. Szerinte tehát egy nyilas 5 kat. holdnak felelne meg. Zoltai számítását azonban a mi összeírásunkban vitatni lehet. Itt ugyanis a nyilas tört részeit hatodokban fejezték ki. 1000 négyszögöles egységekben így az egyhatod végtelen szám lenne. Nem valószínű, hogy a földosztályban oly nagy gyakorlattal rendelkező tisztviselők ilyen nehezen meghatározható egységekkel számoltak volna, így valószínűbb, hogy ebben az esetben egy pozsonyi mérőt 900 négyszögölben számoltak, így egy hatod pontosan 150 négyszögöl lesz. A különbség, hogy ebben az esetben nem 1600 négyszögöles (katasztrális) holdakkal kell számolnunk, hanem annál kevesebbel, 1450 négyszögöllel. 342