Granarium. Varga Gyula válogatott tanulmányai ( A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 57. Debrecen, 2004)

Varga Gyula válogatott tanulmányai - Magtárak a Bihari síkság népi építészetében

75. kép. .Fiók" a magtárban, „súberrel". Pocsaj. Varga Gyula felvétele, 1988. A különálló magtáraknak azonban nemcsak a külső képe különbözött a kamaráktól, hanem a berendezése is. Ezekben ugyanis már nem a régi ácsolt hombárokban állt a gabona, hanem minden esetben beépített fiókrendszert találunk bennük. A fiókok gyalult fenyőfa deszkából készültek. Régebben erős fenyőgerendákból előbb egy kb. 20 cm magas, talpakon álló keretet készítettek. A talpazatba kb. 120 cm-ként vésett fenyőfa oszlopokat állítottak, melyek felső végét a plafonnál rögzítették. Elöl, és az egyes fiókok közötti részen a vesétekbe illeszkedtek a deszkák, melyek egyenként kiszedhetők voltak éppen úgy, mint a fiókok fenekét képező deszkák. Ezáltal a fiókok alját is könnyen lehetett tisztítani, a deszkákból pedig olyan magasra lehetett építeni, ami a legcélszerűbb volt. Elöl minden fióknál a legalsó deszkán egy tolószerkezettel (súber) ellátott nyílást hagytak, kis deszkacsatornával, hogy ha nagyon tele volt a fiók, akkor ezen a nyíláson ereszthettek belőle annyit, amennyire szükség volt. Kisebb magtárakban három-, a nagyobbakban 6-10 fiókot is építettek (15. kép). Ha már hozzáférhettek, a fiókból a gabonát vékával, félvékával, vagy még kisebb edénnyel merték.

23 23 Vékával való méréskor a „csapófa" használata kötelező volt. Úgy illett, hogy ilyenkor „fülét" hagyjanak, azaz kevés ráadással illett mérni. 330