Granarium. Varga Gyula válogatott tanulmányai ( A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 57. Debrecen, 2004)

Varga Gyula válogatott tanulmányai - Magtárak a Bihari síkság népi építészetében

4. kép. Gazdaház kamarával. Épült 1846-ban. Nagy rabé. Varga Gyula felvétele, 1991. Ezek a kisméretű kamarák azonban nem oldották meg a szemes termények tárolását. Ezért a módosabb gazdaházak már a 18. század második felétől úgy épültek, hogy a szokásos hármas szerkezetet (nagyház-, konyha-, kisház) megtoldották egy, a szobáknál általában nagyobb méretű, külön bejáratú kamarával (1. a, b rajz, 2., 3., 4. kép). Ezek a nagy kamarák részben átvették a padlás funkcióját (különösen a cseréptetős házakon), de már valóságos magtár feladatot is betöltöttek. Mindenekelőtt a tornácról behozták a gabonás hombárokat, esetleg új, a kintinél nagyobb méretű hombárokat vásároltak. Ezzel lassan a gabonásvermek jelentősége is csökkent. Ez a kamarával bővített háztípus a 19. század közepétől egész tájegységünkre jellemző, főleg a nagyobb gazdaportákon. Eredetét nem ismerjük, de már ilyen stílusban épült 1757-ben a kismarjai „városháza", melyet Litsman József debreceni kőműves mester épített.

20 A 19. század első feléből már elég sok ilyen házat ismerünk, s ezek egy része ma is áll.

21 A 19. század végétől már a legtöbb gazdaház így épül. A kamarák azután tovább alakultak. Némelyiket két részre osztották, s egyik rész megmaradt szalonnás kamarának, a másik része valóságos magtárrá alakult át. Vagyis az ácsolt hombárok helyett már zsaluzott fenyődeszka fiókrendszert építettek bele. (Ezt a beépített fiókrendszert némely faluban újabban „hombárnak, „szuszik"-nak kezdték nevezni.) Voltak kamarák, amelyekbe tűzhelyet is beépítettek, üstházzal, így ez lassan a sütőházak, majd a nyári konyhák irányába kez20 Varga Gyula 1978. 30. 21 Például Kismarja, Petőfi u. 60.; Bojt, Kossuth u. 25; Nagyrábé, Dózsa György u. 8; Bakonszeg, Hunyadi u. 32. 322