Granarium. Varga Gyula válogatott tanulmányai ( A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 57. Debrecen, 2004)

Varga Gyula válogatott tanulmányai - Magtárak a Bihari síkság népi építészetében

és a föld fölé épített különböző gabonás kasok, szuszkók, hombárok. Igen sokirányú tárolóhely volt a nádfedeles lakóházak padlása, a „ház híja", vagy ahogy Konyáron egyszerűsítik: „hászja". A földbe mélyített gabonás vermeknek tájunkon is igen gazdag forrásanyaga van. E forrásokból megtudjuk, hogy a gabonás vermek szinte egyetlen gabonát termelő parasztember telkéről sem hiányozhattak. Azokat legtöbbször a ház körül, olykor az utcán ásták meg. Mélyebb fekvésű falvak a falun kívül, valami dombosabb részen ásták meg vermeiket, melyekre szükség esetén éjjeliőrök vigyáztak.

5 A levéltári források zöme a gondatlanul nyitva hagyott vermek miatt keletkezett perpatvarokkal foglalkozik. Ezért a hatóságok az utcai vermek készítését már a 18. század folyamán betiltották.

6 Rendkívül szigorúan - Debrecenben halállal - büntették a vermek feltörök.

7 Az utcai gabonásvermeket a 19. század elejéig minden valószínűség szerint vidékünkön is felszámolták, de az udvarokon még legalább fél évszázadon át, a 19. század második feléig szokásban volt a gabonafélék vermelése. A 19. század első felének szakirodalma még szinte egyértelműen állást foglal a vermelés célszerűsége mellett, csupán a vermek célszerű készítését, és a helyes tárolási módszerek tapasztalatait igyekeznek a gazdákkal megismertetni.

8 Ennek ellenére úgy tűnik, a 19. század végén a gabonafélék vermelése vidékünkön teljesen megszűnik. De maguk a vermek még sokáig megmaradnak, de már nem gabona, hanem burgonya, zöldség, vagy más gumós-, gyökeres termés tárolására használják.

9 A föld fölé épült tárolóknak vidékünkön a 19. századot megelőzően két változatát ismerjük. Egyik a kemence-, vagy boglya alakú gabonatároló. Erről 1830-ban a „Mezei Gazdák' Barátja" így ír: „ahol a föld' természeti fekvése, mint nevezetessen a' Tisza' mellékén, a' vermek ásatását nem engedik, ott a gabonát, úgy lehet 5 HBMLT. V. 637/a. 17. Lib. inq. civ. 1758; uo. 1759. március 19. Mindkét jegyzőkönyv a kismarjai Varga Jánosnak a Temetőháton lévő búzásverméről szól. De már 1732-ből is vannak adatok itteni búzásvermekről. Varga Gyula Bihari Múzeum Évkönyve V. (sajtó alatt) 6 Többek közt: HBMLT. Szoboszló város prot. V. A. 402/a. 1. 1749. júl. 3.; Uo. V. 737/a. 15. Sed. jud. jkv. 1743. március 9. Ö. Szabó Pált 34 dénárra büntették a „Város Uttzáján való vermének be nem csinálásáért". 7 HBMLT. V. A. 402/a. 2. szob. város prot. 2. 1725. szeptember 10. Jenéi György debreceni vermekből búzát lopott: „mint lopó akasztassék fel hóhér által". 8 Nagyváthy János a vermek szájának minél tökéletesebb elzárását hangsúlyozza. Leírja, hogy sokan a verembe töltött mag felső részét gyengén meglocsolják, így az kicsírázik, s ez elzárja a verem levegőzését. Nagyváthy János 1791. 263; A Mezei Gazdák Barátja tudósítója még 1830-ban is azt állítja, hogy ,,A' tiszta szemet sok (időkig tartani legbátorságosabb és legolcsóbb helyünk a' jó buzaverem". Azután részeletesen leírja, hogyan kell elkészíteni a jó vermet. MGB. szerk. Angyalffy Mátyás. Pesten. 1830. X. darab 65-70; Nagy szakszerűséggel írja le a veremkészítést, kiégetést, a verem szakszerű lefedését a Magyar Gazda. 1841. december 2. 708. lap tudósítója; de dicséri az „okszerű gazda", Galgóczy Károly is: 1855. 230-231. 9 A kérdéskörnek több monografikus áttekintése van. Ikvai Nándor 1966. 343-377; Füzes Endre 1973. 462-481; uő. 1984. A berettyószentmártoni kerek vermekről: Iváncsics Nándor 1958-1959. 111125. A kerekvermek utolsó példányait Szentpéterszegen írtuk le, 1975-ben. Déri Múzeum Néprajzi Adattár 1329-75. Füzes Endre 1984. 317