Granarium. Varga Gyula válogatott tanulmányai ( A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 57. Debrecen, 2004)

Varga Gyula válogatott tanulmányai - A népi építkezés

A bort, főleg az érmelléki részeken, a földbe mélyített, tégla bolthajtással fedett pincékben tárolták. Gazdaportákon a pincéket a ház alá építették.

40 A pincéket szegényebb portákon a sírvermek helyettesítették. A nyírségi falvak jellegzetes takarmánytároló építményei voltak az 1980-as évekig az ún. depók. (A latin depositorium népi változata.) (28. kép) Ezek a két végükön csapott szalmatetős építmények a szilágysági csűrrendszer legnyugatibb csökevényei voltak, mára sajnos teljesen eltűntek. Megyénk más területein régebben a takarmányféléket mindig a szabadban tárolták. A ma látható szép fa- vagy kőlábakon álló szénaszínek, csűrök (Derecske), magazinok (Báránd), fészerek (Kismarja) mind újabb, XX. századi fejlemények. Hasonlóan újabbak a hajdúböszörményi, balmazújvárosi istálló fölé épített szénatárolók is. Megyénk igen szép épületei a kukoricagórék. Ezeket a bihari Ermelléken régebben vesszőből fonták (utolsó példányai Almosdon az 1970-es években pusztultak el). Más helyen falábakon álló lécgórékat találunk. Újabban a górékhoz fehérre meszelt kőlábakat építettek, s ezzel egy időben (főleg 1920 után) az utcafrontra állították.

41 3. EGYÉB ÉPÜLETEK A bihari parasztporta jellegzetes épületei lehettek egykor a sütőházak, melyekben nemcsak sütöttek, hanem itt történt disznóöléskor a hús, szalonna feldolgozása, szappanfőzés stb. A nyírségi részeken ma is szabadban állnak a kemencék, néha formás, cseréptetős épületek alatt. Derecske környékén a XVIII. század második fele óta az utcafrontra háttal állnak a katonaházak, melyek később nyári konyhává, magtárrá alakultak (29. kép). Minden tájegységünkön a XX. században hódít a nyárikonyha-divat. Az egykét helyiségből álló formás nyári konyhák szintén az utcafrontra kerülnek. A bihari síkság és a Sárrét között húzódik a vésett kútágasok határa. Innen délre, főleg a Kis-Sárréten a kútgémet nem fúrják át, hanem egy fapótlékkal kiegészítve a facsapon billentik. Egész tájegységünk karakterének fontos meghatározói a kerítések és a kapuk. Mindkettő az utóbbi 100 év alatt igen nagy átalakuláson ment át. A XIX. század végéig a Sárréten a nád, a bihari síkságon és a Tisza mellékén a fonott sövény, a Nyírségben a husángfából készült kerítések voltak jellemzőek. A XLX. század folyamán a gazdaporták előtt mindenütt a deszkakerítések terjednek el. Biharban ez főleg zsaluzásos technikával készült, más helyen inkább a riglifákhoz szegezett állódeszkás forma volt népszerű. Ennek legszebb példányait 1970 előtt Hajdúböszörményben láthattuk, sajnos ezek mára csaknem teljesen elpusztultak. 40 Varga 1976. 41 Dankó 1973/b. 310