Granarium. Varga Gyula válogatott tanulmányai ( A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 57. Debrecen, 2004)

Varga Gyula válogatott tanulmányai - Vándorló juhászok a kismarjai szíken

7. kép. Juhásztanya alaprajza a kismarjai sziken. 1. Nagy hodály; 2. földkunyhó; 3. tűzhely; 4. állandó kút A nyári legelőn általában két hónapig, május közepétől július közepéig tartózkodik a juhász. Ez idő alatt a kibérelt legelőn túl igyekszik még potya legelőre is szert tenni. így behajt a lekaszált szénatarlóra, árpatarlóra. Kihasználja a dűlőutak melletti füves sávot. Általában keveset van egy helyen, mindig mozgatja a falkát. Természetesen elnézi, ha ittott belecsípnek a juhok az út melletti tengeribe, répába. Nagyon nehéz a másén legeltető juhászt rajtacsípni, mert mire a kerülő észreveszi, már messze jár. Azonban így is több kellemetlenséget, sőt pert indított el a vándor juhászok szabadossága. Bár több esetben a falubeliek szemet hunytak kisebb károk előtt, úgy számítván, mint Ónosi Márton írta 1843-ban: „ha azokon a" szegény pásztorokon akarjuk kárunkat megvenni, felzúdul ellenünk a' falu 's szidalmaz: miért vagyon olly kőszívüek, olly pogányok?"

34 Az ügyes juhász bármilyen időjárás mellett, mindig jól tudja tartani a juhait. Ez fontos is, mert a juh haszonvétele tulajdonképpen a nyaralás időszakára esik. így pl. a fejés. A juhász a nyári legelőn készíti e\fejő léckáját. A fejés, gomolyakészítés az Alföldről ismert módon történik.

35 A gomolyát a helybeli piacon értékesítik. Tej oltáshoz ma kizárólag gyári oltót használnak, amit a patikában szereznek be. Régen disznó- vagy borjúgyomorból készítették az oltót, az ismert módon.

36 A gomolyán kívül egyéb tejterméket nem készítenek, legfeljebb néha saját szükségletükre főznek zsendicét. Másik fontos haszonvételi forrás a nyírás, amely szintén a nyaralón történik. Nem minden falubeliek nyírnak maguk. így pl. a demecseriek, nyírbogdániak, kékiek, gégényiek nem nyírnak, hanem nyírókat fogadnak. A nyírtasiak maguk nyírnak. Ezek még másnak is nyírnak, ha a magukét elvégzik. A Hortobágya, Polgárra rendszerint palóc asszonyok járnak le nyírni. A pásztorok szerint az asszonyok sokkal gyorsabban és ügyesebben nyírnak, mint a férfiak. Kismarjába Hencidáról, Gáborjánból jöttek nyírok, de egyes szabolcsi falukból is jöttek (pl. Nyirtasról, Nyíracsádról), maguknak nem volt birkájuk, de a nyíráshoz jól értettek. A nyírásért kb. 20-30 fillért fizettek darabonként. Egy ügyes nyíró 50 dara34 Magyar Gazda, 1843. dec. 17. .35 Vö. többek közt Málnási Ödön: A szoboszlói juhászat NÉ. XX (1928), 38. 36 Vö. többek közt Ecsedi István: Hogyan készül az ótó, gomolya és zsendice a szilajpásztorok kezén? NÉ. XXI (1929), 22-24; K. Kovács László: i. m. 200. 30