Granarium. Varga Gyula válogatott tanulmányai ( A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 57. Debrecen, 2004)

Varga Gyula válogatott tanulmányai - A népi építkezés

26. kép. Új stílusú, fílagóriás gazdaház, kőoszloposdeszka kapuval és -kerítéssel. Épült: 1924 körül. Sáp, Dózsa György u. 4. 9. NYÍLÁSZÁRÓK Az ajtók és az ablakok szerves tartozékai a házaknak. Az ajtók már a régi stílus korában is asztalosmunkával készültek. A szegényebbek megelégedtek egysoros ajtóval, melyet kovácsoltvas hevederekkel illesztettek az egyszerű ajtófélfába, ütött ajtósarokra. Külső és belső ajtókra egyformán fakilincset vagy tolózárai alkalmaztak. Ilyenkor az ajtó hasadékain gyakran át lehetett látni.

33 A módosabbak azonban egyre inkább már bélelt, azaz két rétegből álló ajtókat csináltattak, mely az ajtónyílást befedő ajtótokba illeszkedett. Már a XIX. században megjelentek a vaszárak, rézkilincsek is, melyek az ajtókat biztonságosabban zárták. A pitarajtó elé külön, kifelé nyíló két félajtót vagy verécét is csináltattak. Ennek ha a felső részét kinyitották, a konyha jobban szellőzött, de az állatokat távol tartotta. Hasonló verécék készültek a tornác bejáratához is. A konyhaajtó elé nyáron vászonlepedőből firhangot akasztottak, hogy a légy kevésbé menjen be a konyhába. A mai értelemben vett nyitható ablakok csak a XVIII. század végétől terjedhettek el. Még az 1730-as években az ablakokat átlátszó hártya, disznóhólyagból készült lantorna helyettesítette.

34 Amikor az üveg megjelent, előbb valószínűleg csak befalazták az erre a célra kihagyott lyukba. így az ablaktokba illeszthető, kerettel ellátott, nyitható ablakok csak a XIX. század első felében terjedhettek el. Nem véletlen, hogy a régi stílusú házakon legtöbbször egy szobán csak egy oromzati ablak volt. A XIX. század derekától a jobb gazdák házain már megjelenik a két oromzati ablak, s gyakran még a tornác felőli hosszanti falon is egy harmadik. 33 Varga 1991/b. 34 Uo. 306