Granarium. Varga Gyula válogatott tanulmányai ( A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 57. Debrecen, 2004)

Varga Gyula válogatott tanulmányai - A népi építkezés

6. kép. Kerek kőoszlopos, zárt tornácos, egykori kisnemesi ház (Parragh Dávid). Vályogfal, négyes föosztatú, de a szobák hosszanti irányban megfelezve. így 6 helységre tagolódott, s alá van pincézve. Eredetileg fehérre volt meszelve. Épült: 1820 körül. Told, Kossuth u. 33. g) A faépítkezésnek itt nem volt hagyománya. A napjainkig felbukkanó fából készült disznóólakat is rendszerint más, fában gazdagabb vidékről hozták vándor kézművesek, akik a megvásárolt épületeket itt fel is állították. A kukoricagorek újabb építmények. h) Reliktumokban felbukkannak még itt is a hantépítkezés, de ennek a lakóházak vonatkozásában nem lehetett jelentősége.

20 3. A LAKÓHÁZAK SZERKEZETE Megyénk egész területe az ún. „alföldi háztípus" zónájába esik. Ennek megfelelően a XVIII. századig visszamenően mindenütt a háromosztatú háztípus volt a jellemző. Természetesen, szegényebbeknél még a XX. században is elég gyakori volt a kétosztatú ház, Az egyetlen helyiségből álló egysejtű ház csak afféle szükséglakásként fordult elő. Legtöbbször ilyenek voltak a pusztai pásztorkunyhók, a cigányok időszakinak készült putrijai, vagy a legszegényebb föld nélküli emberek ugyancsak ideiglenesnek szánt hajlékai. A háromosztatú ház már Mária Terézia 1772-ben előírt sémája szerint állt a pitvarból, melynek hátulsó része egyben konyhakém funkcionált, a házból, melynek magasságát a törvény úgy határozta meg, hogy abban a mestergerenda alatt egy jól megtermett férfiember süvegfeltéve felállhasson. Harmadik helyiség a kamara, mely aztán szükségből később második szobává, kisházzá léphetett elő (7. kép). 20 Nóvák 1973. 289