Granarium. Varga Gyula válogatott tanulmányai ( A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 57. Debrecen, 2004)

Varga Gyula válogatott tanulmányai - A népi építkezés

A NÉPI ÉPÍTKEZÉS Településeink építészeti karakterét nem csupán a templomok, kastélyok, kúriák és más műemlékek határozzák meg, hanem elsősorban az ismeretlen, vagy legalábbis az építészettörténetben „névtelen" alkotók által létrehozott népi építészet évszázadok során kialakult hagyománya is. A népi építészet a magyar néprajztudomány legkutatottabb területe. Különösen az Alföld települési, építészeti sajátosságai foglalkoztatták sokat a kutatókat s ezen belül közvetlen tájegységünkről is több részlettanulmány és összefoglalás áll rendelkezésünkre.

1 Újabban, felhasználva a régészet és a történelem tanulságait, népi építkezésünk múltját a honfoglalás előtti időkig igyekeznek visszavezetni.

2 Célunk, hogy megyénk ma még megfigyelhető régebbi, vagyis az 1950-es évek új építési hullámai előtti népi épületállományáról adjunk egy áttekintő képet. Ezek közül is - jelen kötet céljainak megfelelően - elsősorban azokat az épületeket vizsgáltuk, amelyek jelentősebb esztétikai és kultúrtörténeti értékeket őriznek. Tájunk népi építészeti karaktere, a XVI-XVII. századi pusztítások, a XVIII. századi birtokátrendeződések, telepítések hatására főleg a XVIII. század második felétől alakult ki. Ekkorra kristályosodnak ki azok a háztípusok, melyek utolsó példányai - több-kevesebb átalakítással - ma még megfigyelhetők. Az építményeket történeti szempontból három fő karaktercsoportba sorolhatjuk: 1. A XIX. század derekáig megyénk minden tájegységén uralkodó formákat régi stílusnak nevezzük. Ez a stílus az, amely több vonatkozásban a középkorig visszavezethető elemeket tartalmaz. 2. A XIX. század első felében, elsősorban a városokban s a módosabb parasztság portáin kezd kibontakozni egy alapjában klasszicista stílusjegyeket viselő, ittott barokkos elemekkel bővített népi építészeti hullám, mely már kevésbé kötődött a helyi építési anyagokhoz, éppen ezért a lokális tényezők helyett inkább érvényesültek a kor általános divatáramlatai is. Ez az új stílus. 1 Balassa M. 1985/b; Balogh 1966, 1969, 1980; Bellon 1989; Bencsik 1962, 1971, 1974; Dám 1972, 1974, 1975, 1979/a, 1979/b, 1981, 1989/a, 1989/b; Dankó 1964, 1967, 1972; Dorogi 1985; Ecsedi 1912; Hajdú-Bihar népi építészete, 1979; Kurucz 1961; Páll 1989; Papp 1992; Szabó 1969, 1989; Szűcs 1943; Varga 1979, 1989/b, 1991; Viga 1978. 2 Csilléry 1982; Balass M. 1985/a. 279