Granarium. Varga Gyula válogatott tanulmányai ( A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 57. Debrecen, 2004)

Varga Gyula válogatott tanulmányai - Érmelléki szőlőhegyek rendszabályai a XIX. század végéről

vastatrix, az itteni forrásokban legtöbbször: filoxéra viticola) megállítása érdekében. Előbb csak a hegyen való közlekedést, idegenek beengedését korlátozzák, majd különböző védekező eljárásokat - pl. szénkénegezést - ajánlanak, sőt ezeket kötelezővé is teszik. (Tudjuk, nem sok sikerrel.)

29 Helyi rendelkezések is kötelezővé teszik a hegyi pajták kéményeinek rendszeres tisztítását, a gyümölcsfák metszését, s már több helyen kezdik szorgalmazni a peronoszpóra elleni permetezést is. A helyi rendelkezések gyakran kitérnek olyan személyes esetekre is, hogy értékes tárgyakat ne hagyjanak kint a pajta előtt, honnan azt könnyen ellophatják, hogy a pajták, pincék ajtajait éjjelre bezárják. (Érmeiléken a. pajta csupán a menedékhelyül szolgáló kisebb, többnyire egy- vagy kétosztatú, tüzelővel ellátott helyiséget jelenti. Ha hozzá pince, présház vagy más tároló építmény is társul, már tanyának nevezik.) Ha ezt a gazda nem tartotta be, a lopásokért őt tették felelőssé, kárát nem térítették meg. (De a tolvajt azért megbüntették!) - Minden rendtartás kötelezővé teszi a szőlőbirtokhoz tartozó gyepűrész, az itteni útszakasz rendszeres gondozását, karbantartását. Nem szabad az utak mellé olyan fákat ültetni, amelyek a közlekedést zavarják, sem úgy, hogy ezzel az utak szélessége csökkenjen, sem azzal, ha ezek ágai az útra kihajoljanak. Nem szabad úgy fákat ültetni, hogy azok a szomszéd szőlőjére árnyékot vessenek, rendben kell tartani a szomszédtól elhatároló gyalogösvényeket, barázdákat. - Több artikulus rögzíti a szőlőbirtokosok adó- s más közös pénzbeli kötelezettségeit. A közadókat természetesen a községi pénztárba fizették be, a hegyet érintő pénzbevételeket a hegyi adót, hegybért a hegyi pénztárban őrizték. Ezeket mindenütt a szőlőterület nagysága szerint vetették ki. A területet legtöbb helyen még kapa szám szerint tartották nyilván, de egyes helyeken (pl. Diószegen) 200 négyszögölet, más helyen 1000 négszögölet számítottak egy kapa alá. Külön pincze őrzési díjat kell fizetni azoknak, akiknek van pincéjük, de abban bort nem tartanak. Fizetni kell a hegybirtokosság közös és hitelesített mérőeszközei után, melyeket főleg olyankor használtak, ha idegenbe adtak el bort, s a vevő kételkedett a gazda hordóinak hitelességében, vagy ha emiatt perre került sor. Akik újonnan vásároltak szőlőbirtokot, azoknak minden 200 négyszögöl szőlő után 10 kr birtokőrzési díjat kellett a közös pénztárba befizetni (Diószeg). Természetesen, mindenkinek kellet fizetni a hegyőrök (kerülők), pásztorok bérét. Ezek beszedési módjáról azonban egyetlen szabályzat sem intézkedik, holott élő adatközlőktől tudjuk, hogy ezeket maguk a pásztorok szedték be, de ha valamelyik gazda ezt megtagadta, azt a hegybíró kötelezhette a bér megfizetésére. Vagyis a bérekért a hegyközség vállalta a felelősséget. A hegyőrök, pásztorok pénzbeli bérüket általában negyedévenként kapták. Ott, ahol természetbeli (búza, 29 A filoxéra elleni mintegy negyedszázados küzdelemről jó képet fest Balassa Iván 1975. 305-333. o., és Szabadfalvy József 1996. 363-377. o. 275