Granarium. Varga Gyula válogatott tanulmányai ( A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 57. Debrecen, 2004)

Varga Gyula válogatott tanulmányai - Érmelléki szőlőhegyek rendszabályai a XIX. század végéről

vétkes lakóhelyének elöljáróit is értesítették. (így 1776-ban a diószegi hegybíró tudatja a szoboszlói tanáccsal, hogy ott egy Susanna nevű szoboszlói leány „több kapás betyár legénnyel hanczurozott".)

27 A hegyközségi szabályzatokban tehát összhangban kell lenni a községi hagyományokkal. A hegyi rendszabályok többnyire nagy részletességgel írják le a birtokosok kötelességeit. Ezek ugyan különböző szerkezeti tagolásban, különböző pontozással, alpontozással jelennek meg, de nagyjából minden hegyen azonosak. Ez azt is mutatja, hogy ezek a legrégibb, az emberi együttélés alapkövetelményeit tartalmazó, ennek következtében a hagyományokat leginkább őrző intézkedések. A hegybéli szőlőbirtokosok kötelességeit a következőkben rendszerezhetjük: a) Minden birtokosnak nemcsak joga, de egyben kötelessége a közgyűléseken való részvétel, a közösségi feladatokban, terhekben való osztozás. b) A gyepűk, kerítések, kapuk, utak, vízelvezető árkok, hidak, kutak, forráskutak karbantartása, gondozása. Ezeket a feladatokat négyféle módon oldják meg: - a feladatoknak a birtok arányában történő elosztásával, - közmunkával, - pénzen fogadott munkásokkal, vagy - a hegyőrökre való kirovással. Birtokarányban osztották fel pl. a gyepüket. A gyepű elsősorban a kerítést jelentette, ami ezen a vidéken mindig garággya volt, bár a garággya szót a szabályzatok éppen úgy nem használják, mint a Dunántúlon.

28 A garággya fő alkotó eleme az árok, melynek kiásott földjét belül sánccá halmozták fel. Erre a sáncra előbb hegyes karók közé vesszőből sövényt fontak, majd ezt felül folyamatosan szúrós gallyakkal, szalmával, dudvával rakták meg, míg alatta élő fák, bokrok nőttek, s ezek egy idő után áthatolhatatlan kerítést képeztek. A gyepühöz 2L kerítésen belül hozzátartozott egy kb. 2-3 méteres füves sáv, mely egyben út is volt, amely mellé olykor a tulajdonos - úgy, hogy a közlekedést ne zavarja gyümölcsfákat is ültethetett. Minden tulajdonos kapott egy meghatározott hosszúságú gyepűszakaszt, melyet azután a maga tulajdonjegyét viselő karókkal megjegyzett, s ezt a szakasz köteles volt minden évben felújítani, és egész éven át rendben tartani. Régebben engedélyezték, hogy a tulajdonos ezen a maga részére zárható átjárót, kiskaput nyithasson, de ezt a most közölt szabályzatok már egyértelműen betiltották. Közmunkával tartották rendben az utakat, vízelvezető árkokat, közösen gondozták a forráskutakat, de - mint arra utaltunk - néhol az utak gondozását a hegyőröknek is kötelességévé tették. (Az ásott kutakat kisebb kútközösségek tartották rendben, de ezekről a közös rendszabályok nem intézkednek.) 27 HBML. A. 402/a. 4. 1776. márc. 2. 28 Ács Anna 1989.3.0. 273