Granarium. Varga Gyula válogatott tanulmányai ( A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 57. Debrecen, 2004)

Varga Gyula válogatott tanulmányai - Érmelléki szőlőhegyek rendszabályai a XIX. század végéről

Még ennél is szélesebb az érmelléki szőlőkultúra körzete, vagyis az a terület, ahol az érmelléki szőlőművelés és borkezelés módszereit, s az itteni hegyi szokásokat alkalmazták. Ez a néprajzi régió elsősorban a bihari síkság, a Sárét, a Hajdúság, a Dél-Nyírség (Ligetalja), a nem utolsó sorban Debrecen szőlőskertjei is jelenti, akik rendszerint régi idők óta kapcsolatban álltak az Érmellékkel. Részben úgy, hogy az itteni módosabb parasztok, polgárok az érmelléki, bihari hegyeken bírtak szőlőbirtokokat,

10 vagy úgy, hogy az itteni szegény emberek az érmelléki hegyekre jártak dolgozni. Majd sokan a diószegi vincellériskolában tanulták meg a szőlőművelés és borkészítés tudományát.

11 Az érmelléki hegyi borvidéken kívüli kisebb-nagyobb szőlőskertekben ugyan nem termettek „minőségi" borok, de részben a gazdák saját szükségleteit szolgálták, a korcsmákban pedig az itt termett olcsóbb „kerti bor" (megkülönböztetve az értékesebb „hegyi bor"-tól) a szegényebb népesség igényeit elégítette ki. Fontosabb azonban, hogy a szőlőműveléssel, főleg a szüretekkel kapcsolatos érmelléki szokások, s nem utolsósorban az itteni hegyi rendtartások ezen a vidéken is elterjedtek, nemegyszer egyenesen ezeket vették át. így pl. az 1726-ban alapított hajdúszoboszlói szőlőskert gazdái a diószegi és jankafalvai szőlőhegyek hegyi törvényeit vették mintául.

12 Felismerhető a hasonlóság az 1712-ben alakult böszörményi szőlőskert rendszabályaiban

13 és a debreceni Mester utcai kert részére a városi tanács által 1757, és 1787-ben kiadott rendtartásban is.

14 Az érmelléki szőlőkultúra léte a középkorig dokumentálható.

15 Míg azonban a Dunántúl egyes szőlőhegyeinek érdekvédelmi, a termelést előmozdító és a termést védő, óvó társulásairól, szabályzatairól már a XVI. századtól vannak írott dokumentumok,

16 az itteni szőlőhegyek XVIII. századot megelőző rendszabályait nem ismerjük. Még a későbbi utalásokban gyakran idézet XVIII. századi rendszabályok, hegyi artikulusok is elpusztultak, vagy lappanganak a levéltárak rejtett fondjaiban. Ennek oka részben a Bihar vármegyei levéltár, a váradi káptalani levéltár, s a többi magánföldesúri archívumok közismerten hányatott sorsa,

17 másrészt az, hogy itt a szőlők korábban se allodiális birtokok formájában léteztek, tehát kevésbé volt szükség olyan gyakori és rendszeres földesúri beavatkozásra, mint a Dunántúlon. A saját használatra készült hegyközségi szabályzatokat régebben talán le sem írták, de ha írásba foglalták is, ezeket rendszerint maguk a gazdák őrizték, s mindig amikor újabb szabályzatokat hoztak be, a régeb10 HBML. V. A. 402/a. 1. Szob. vár. prot. 1670. máj. 12; Ballagi Aladár 1891. 410. o.; Zoltai Lajos 1914. 57-68. o.; Belényesy Márta 1955. 22. o.; N. Kiss István 1958. 616-624. o.; Balogh István 1981.276-277.0. stb. 11 Varga Gyula 1975. 435. o.; Molnár Ambrus 1967. 157-158. o. 12 HBML. V. 402/a. 1. 116-117. o. 13 Bencsik János 1975. 227. o. 14 Dankólmre 1975. 371-386. o. 15 Varga Gyula 1975. 432^33. o.; Mózes Teréz 1981. 51-52. o. 16 Feyér Piroska 1970. 279. o.; Égető Melinda 1985. 67-70. o. 17 Komoróczy György 1972. 26-28. o. 264