Granarium. Varga Gyula válogatott tanulmányai ( A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 57. Debrecen, 2004)

Varga Gyula válogatott tanulmányai - A szarvasmarha egy bihari falu gazdálkodásában

megkonstruálása, a szervezés, a tudományos alapok lerakása volt, összhangban a jobbágykérdés megoldásával.

9 A magyar nagybirtokot elsősorban az 1848-i korszakváltás állította új feladatok elé. Miután a nagybirtokosok a jobbágyfelszabadítással az ingyen munkaerőt elvesztették, az általános tőkehiány miatt földjeiket alig tudták megműveltetni. A nyugat felé tekintő műveltebb gazdák ekkor kezdik tanulmányozni a fejlettebb módszereket. Korizmics László, Benkő Dániel, Galgóczi Károly és Morócz István lefordítják és a magyar viszonyoknak megfelelően átdolgozzák Henry Stephens „The Book of the Farm" című könyvét, s a gazdasági szaksajtóban pedig igen nagy propagandát fejtenek ki a gépesítés érdekében.

10 A magyar nagybirtokot valóban a gépesítés lendítette át a holtponton. Míg a hagyományokon rágódó s a robotrendszert visszasíró birtokosok különböző feudális csökevények fenntartásával próbálták birtokuk integritását megvédeni, a kor kapitalista nagybirtokosai végrehajtották a szerkezeti újjászervezést (tagosítás, legelő-elkülönítés) és a gépesítési programjukat. így be tudtak kapcsolódni az 1850-es évek kapitalista konjunkturális áramlatába. A kezdeti előretörés 1857-1860 között dekonjunkturális visszaesés miatt kissé megakadt,

11 de 1860 után újra emelkedett a kereslet a gabona iránt, bár ekkor a nagyobb arányú fejlődést a sorozatos aszályos évek és a közismert tőkehiány gátolta,

12 az aszályok az 1860-as években országos méretű éhínséget idéztek elő.

13 A konjunkturális lehetőségek a terméseredmény növelését, ugyanakkor az előállítási költségek csökkentését sürgették. így került előtérbe a gépesítés. A lapok ekkor összehasonlító statisztikákkal vannak tele, melyek az olcsóbb, kifizetőbb gépeket, eljárásokat propagálják. így tudhatjuk meg, hogy egy véka gabona kicséplése az ötvenes évek végén kézi erővel 50, járgányos géppel 14 kr, egy hold kukorica megkapálása kézzel 4,80, lókapával 1,43 Ft, s hogy egy szénafor9 Nagyváthy 1791; Pethe 1805-1814; I—III; Burger 1835.

1—II. 10 Sárközi-Szigetvári-Szilágyi 1959. 8; Sevin 1944. 28; Stephens.I-VH. 1855-1858. 11 Egy hódmezővásárhelyi levelező 1858-ban így ír: alig zúgott el a háború vihara... íme mily szörnyen megváltoztak mindennemű viszonyaink! Gabonánk ára hirtelen leszállott, a kereskedés pang, az iparüző panaszkodik, a földművelő remegve gondol jövendője elé, a pénztelenség rémszörnye marcangolja rettegő lelkünket. Gazdasági Lapok 1858. 99; Falusi Gazda 1859. 321. 12 A gabonaárak köblönként 2-3 Ft-ról 4-5, majd az 1870-es években 12-13 Ft-ra emelkedtek. Gazdasági Lapok 1860. 784; 1864. 247, 504, 545; 1874. 524, 542; Ditz 1869. 218. 13 Arad megyéből már 1863-ban egész falvak vándorolnak el, otthagyván házukat, olyan vidékekre, ahol enyhületet nyerhetnek. Falusi Gazda 1863. 56. Szolnok megyében olyan kevés a termés, hogy egyik levelező rettegve írja: pár hó múltán megjelenik ajtainknál a paizsos férfiú, az éhhalál". Uo. 1863. 86. Ugyanekkor már Debrecenben „ínségenyhítő Bizottmány" alakul.Uo. 1863. 17. Szentes környékén kétszeres áron vettek kölcsön új fejében gabonát az emberek. Gazdasági Lapok 1864. 40. 1864-ben újra rossz termés volt, s már augusztusban országszerte beállt az ínség. A szegény nép kalász-szedegetésből, a gözü által összehordott rakások összegyűjtéséből élősködött. A lapok, egyesületek gyűjtési akciókat indítanak, ínségkonyhákat állítanak fel, ahol speciális ínségeledelekkel próbálták megmenteni a népet az éhhaláltól. Pusztító méreteket öltött a skorbut. De így is sok helyre nem érhet el az uralkodó osztályok nyomorenyhítő akciója, s emberek tömegei pusztulnak éhen. Uo. 1864. 16. sz. melléklete, 141. 184; 1865. 237. 147