Granarium. Varga Gyula válogatott tanulmányai ( A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 57. Debrecen, 2004)

Varga Gyula válogatott tanulmányai - A szarvasmarha egy bihari falu gazdálkodásában

különösen akkor volt szembetűnő, ha tanult ökör mellé fogtak tanulatlan tinót -, akkor az erősebbik oldalán a jármot kikötötték a rúdhoz. Ezáltal nem fordulhatott elő, hogy az erősebb ökör rászegte a jármot a tanulatlan tinóra. A kifelé húzó tinóknál a járomszegre bolhát húztak.

142 Ezt a szeges hüvelyt kovácsok készítették pléhlemezből. Az összefele húzó jószág bélfájára sündisznóbőrt szegeztek. [A befelé húzás ritkábban fordult elő, mert a magyar ökrök nagy szarva akadályozta őket ebben (43. kép.)] 43. kép. A járomszegre húzható „bolha" Ha a tanuló tinó nyakát a járom feltörte, faggyúval kenegették.

143 De a jármozást közben nem hagyták abba, mert ezen a törésen előbb-utóbb át kellett esni a jószágnak, míg a nyakán kellőképpen megvastagodott a bőr. A járomba tanítás a tinókat nagyon megviselte. Izmaik megfájdultak, izgatottak, nyugtalanok lettek, nem is nagyon ettek. Tinóval ritkán, tehénnel gyakran előfordult, hogy munka közben lefeküdt. Ez a végső kimerülés jele volt, ilyenkor egy ideig - néha több óráig - sem veréssel, sem szép szóval nem lehetett őket felállásra kényszeríteni. Ez az emberek előtt nagy szégyen számba ment, azt jelentette, hogy nem kellő hozzáértéssel történt a tanítás. Ha a fiatal legények, szolgafiúk kezén történt a dolog, apjuk, gazdájuk meg is fenyítette érte. A betanítás tehát Kismarjában mindig szekérbe fogással kezdődött.

144 De tartott a betanítás a tavaszi munkák egész sorozatán át. Vagyis a tavasz eleji szeke142 Ezt a módot Pethe Ferenc is ismerte: „A szarv tsak ollyan az ökrön, a' munkára nézve, mint a' német-nadrágon a' sinór; némely tájékokon van haszna, mert a' kötelet a' hegyire hurkolják, 's az által a' járásban igazgttják; vagy legalább az egyenlő járásra kénszeritik. Pethe 1814. III. 13. 143 Ugyanígy nevezik Dél-Biharban. EA. 2242. 22. lap. Molnár Balázs gyűjtése. 144 Gazdasági szakírók a múlt század elejétől kezdve többször ajánlják, hogy az ökör nyakára, a járom fölé „szalma, fakéreg, vagy gyékény nyakravalót", ún. „ökörkalapot" kell készíteni, mely megakadályozza, hogy az eső a járom alá folyjon, és így ez nem töri fel a jószág nyakát. Pethe 1814. III. 18. 133