Granarium. Varga Gyula válogatott tanulmányai ( A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 57. Debrecen, 2004)

Dankó Imre: Köszöntjük a nyolcvan éves Varga Gyulát

Dankó Imre Köszöntjük a nyolcvan éves Varga Gyulát Varga Gyula 2004. április 2-án ünnepelte mind családi, mind a szülőfalu, Kismarja közössége, mind nemcsak a helyi, hanem az országossá szélesedett szakmai körben 80. születésnapját. Kissé előremenve ennek a nevezetes dátumnak, a szülőfalu, az egykor nagyszerű kiváltságokkal rendelkező szabad Kismarja közössége már 2003-ban (augusztus 16-án) nagyszabású Falunap keretében emlékezett meg a község nagy fia, Varga Gyula történész-etnográfus-muzeológus, közelgő 80. születésnapjáról. Megnyitották, illetve felavatták a Varga Gyula által oly régóta szorgalmazott Kismarjai Tájházat. A szülőfalu Önkormányzata ünnepi közgyűlésen Varga Gyulát Kismarja díszpolgárává avatta. Ez a díszpolgári cím valahogy azt is volt hívatott kifejezni, hogy bár Varga Gyulát iskolázása, pályaválasztása, munkálkodása helyszíne fizikailag el is választották Kismarjától, lélekben Varga Gyula soha el nem hagyta, el nem szakadt szülőfalujától, Kismarjától; tágabb értelemben Bihartól. Az a kitétel, hogy Varga Gyula soha se hagyta el Kismarját, legfőbb képen arra vonatkozik, hogy Varga Gyula gondolkodásmódját, tudatosulását és mentalitását döntően befolyásolta Kismarja gazdasági-, társadalmi- és kulturális valósága. Arról a Kismarjáról van szó, amelyről az egyik legkorábbi tanulmányában így írt: „Kismarja népe azonban a nagy jelentőségű szabadságjogok birtokában, különösképpen a jogok védelmezése körüli harcokban sajátos, öntudatos, hajdú hagyományaira büszke népi karaktert alakított ki. Ez a karakter jóval túlélte a szabadságjogok elévülését, sőt az idősebb generáció a legújabb időkig megőrizte, mint a hajdani küzdelmes századoknak késő unokákra vetődő halvány fényét. 1848 után a privilegizált városnak csak illúziói maradtak meg a régi jogokról. A valóságban a község ekkor már nem különbözött egy módosabb parasztközségtől. A lakosságnak mégis volt valami előnye a jobbágyfalvakkal szemben: egyrészről erős állatállománnyal rendelkeztek, másrészről a népnek megvolt az évszázados gyakorlata, hogy ezzel az állománnyal az új viszonyok közt is bánni tudjanak. Az állatállomány és a világ9