Gazda László: Találkozások (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 56. Debrecen, 2002)

Üzenet Déváról

László Gyula írt le többek között az Erdélyi Szalon román és magyar művészeinek kiállításához készült katalógus eló'szavában, 1947-ben. „...mindannyiunkban felmerül, látván, hogy együtt élő népeink művészei is testvéri együttesben állítanak ki, ...hogy a világról való mondanivalóink mennyire rokonok. Sokszor egészen egymásba mosódnak, akárcsak népeink." Ezt a hídépítő szerepet gyakran kellett ezzel szemben álló erők ellenére vállalni, teljesíteni tennivalóit az erdélyi művészeti élet fórumain és műhelyeiben. A kolozsvári művészeti iskola nemcsak szakmailag, hanem szemléleti és etikai tekintetben is felkészítette az onnan elindulókat. Mátyás József ebből, a mindenekelőtt grafikai iskolából „szabadulva" vált a petrozsényi, a Zsil-völgyi művésztelep egyik meghatározó egyéniségévé. Több évtizeddel a nagybányai művésztelep megalakulása után, a század második felének kezdetén Petrozsényban és Székelyudvarhelyen jöttek létre Erdély újabb művésztelepei. Mátyás József - hiszen hídverő szerep vállalója volt - a Zsil-völgyben kötött ki. Itt teljesedett ki grafikai művészete, azzal együtt, hogy a kezdetektől számítva festészettel is foglakozott. A népballadák hatása végig meghatározó élményévé vált művészi munkájának. Fametszetei, illusztrációs művészete korán elismertté vált. 1958-ban a Képzőművészek Szövetsége Grafikai Díját kapta meg. Nem sokkal később Állami Díjjal tüntették ki. 1971-ben Déván újjászervezték a művészeti műhelyt, s Mátyás József lett a vezetője, újjáépítő „kömívese". Művészi céljainak összekötő, maradandót alkotó szövetét a rajzolás, a grafikai ábrázolás, a reneszánszát élő fametszés és a festészet, a bennük keresett és megtalált egyéni megvalósítás adta. Művészete, alkotásai korának, népének, egyéni sorsának kifejeződései, nagy-nagy lélekrezdülések, mély gondolati és érzelmi rezonanciák. (...) Mátyás József művészi világa emberközpontú. Alakjai a régmúltból, az ősidőkből és a tegnapból lépnek be a mába. Amit mondani kíván képeinek vizuális nyelvén, esztétikai közegében, az racionális és irracionális is egyben. Ez az ellentét tulajdonképp' a világ ellentéte. O csak megéli és művészi eszközökkel és módszerekkel kifejezésre juttatja. Azt hiszem, ebből ered festői, grafikai stílusának balladai hangvétele és monumentalitása. A hatvanas és hetvenes években már egészen nagyméretű fametszeteket alkot, még erőteljesebbé téve műveinek balladai közegét. (...) Evilágiságunk és mítoszaink keverednek alkotásain. Olyan képi lebegés ez, amely művészi hitelt és értéket ad az anyaság, a golgotajárás, a líraivá csendesült élet ábrázolásának. Ez magyarázza Mátyás József szürrealizmusba hajló művészi kifejezésmódját. Ettől van az is, hogy koloritja, színeinek erőssége rendkívülien felfokozott. Egyszerre kemény és lágy, drámai és lírai kifejezések szolgálói. Olyan szárnyalása ez művészi fantáziájának, amely erőteljes színekben és formák -