Gazda László: Találkozások (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 56. Debrecen, 2002)

Maghy Zoltán

Mintha Juhász Gyula egyik versének sorai jelennének meg bennük: „Ó, mennyi csend van némely alkonyatban, Mennyi derű, és mennyi nyugalom. A felhők úgy pihennek a magasban, Mint bárányok a domboldalon."* Méltatói gyakran emlegették krónikás szerepét is, néprajzi, népművészeti ihletettségét. Ez a közvetlen környezeti hatások mellett nemzeti karaktert is ad életművének. Mert nemcsak továbbélést biztosít sajátos ábrázolásmóddal a múlt tárgyi emlékeinek, hanem figyelmeztet a hagyományok tiszteletére, a tárgyi és szellemi örökség megőrzésére, gondozására és rendbetételére. így aztán művészete dokumentumértékű is, a megőrzés, a megbecsülés és a féltő gondoskodás művészi programja, a szűkebb és a tágabb haza iránti szeretet. Maghy Zoltán 90 éves. Orzi máig friss szellemi, s ahogy lehet, testi erejét is. Mi pedig nemcsak azt kívánjuk, hogy adjon neki az élet újabb szép éveket, boldogságot szerettei és barátai, a művészetét becsülők körében, hanem példát veszünk tőle, élete és alkotómunkája okán: hűségről, tisztességről, tisztaságról és bölcsességről. Éljen közöttünk sokáig, amíg lehet. Azon túl is őrizze őt időtlenül mindaz, amit megalkotott * Juhász Gyula: Béke.