Gazda László: Találkozások (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 56. Debrecen, 2002)

Levéltári kincsek

1600-ból való, amikor Rudolf császár és király Debrecennek címeres kiváltságlevelet adott, a korábbi adománylevelet megerősítve. 1693-ban I. Lipót szabad királyi városi jogot adományoz címerviseléssel Debrecennek. Ez 1970-ben változott meg, egy eléggé rosszul sikerült címermódosítással. 1989-ben a régi címerhez hű változat vált Debrecen jelképévé. Az eddig felsoroltakon kívül még számos példa van itt a levéltári anyagoknak és azok tudományos feldolgozásának sokoldalúságát igazolva. A levéltári évkönyvek és a közleményszámok a magyar tudományosság számára fontos, jól használható forrásokat jelentenek, akárcsak a Hajdú-Bihar Megyei Levéltár 1985-ben megjelent története, a közleményszámként napvilágot látott magisztrátusi jegyzőkönyvek. Tizenöt levéltári évkönyv, huszonkét közleményszám és további tizennyolc forráskiadvány jelent meg eddig. A közgyűjtemények együttműködésének egyik elismerésre méltó példája, hogy a múzeumok, a levéltárak és a könyvtárak munkatársai tudományos feldolgozásaikkal megjelennek egymás intézményeinek kiadványaiban. Mit kívánhatok ezen az ünnepélyes kiállításmegnyitón, zárógondolatnak is szánva az itt következőket? Azt, hogy ne csak a levéltári napok, a közgyűjtemények szép, tartalmas és hagyományos rendezvényei reprezentálják az egymásrautaltságot, a levéltárak, múzeumok és könyvtárak közös feladatait, hanem az együttműködésnek mindennap jelen lévő készsége és gyakorlata. Erre törekedtünk eddig is, úgy vélem azonban, hogy még nem merítettük ki ennek a lehetőségeit. A közgyűjteményi intézmények munkája, annak társadalmi jelentősége és felelőssége, a nemzet történeti értékeinek gyűjtésében, őrzésében és közkinccsé tételében betöltött szerepük egyaránt indokolja és megkívánja azt, hogy a kultúra egysége helyreálljon, hogy átmenetileg se zavarják munkájukat az arányeltolódások. Ehhez a jelenleginél nagyobb, sokkal nagyobb társadalmi közfigyelemre van szükség. Nemkülönben olyan működési feltételekre, amelyek megfelelnek az elvégzendőknek. Ennek hangsúlyozása nem jelenti a levéltárakban, múzeumokban és könyvtárakban végzett munka eltúlzását, más, ugyancsak értékteremtő munka elé helyezését. Csak azt, hogy a gazdasági, társadalmi és kulturális feladatok megoldása, eredményesebbé tétele csak úgy lehetséges, hogy az anyagi és szellemi kultúra integráns részét képező közgyűjteményi munka megfelelő társadalmi rangot és elismerést kap. Ezzel és ennyivel tartozunk a múltnak, a mindig megújulást kívánó jelennek s az utókornak, utódainknak is.