Gazda László: Találkozások (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 56. Debrecen, 2002)

Kicsi szobrok mesevilága

Fodros, csipkés, lebegő-lengő szoknyájú, egymásba karoló, összeölelkező, elegáns urakkal táncoló, szinte már megmozduló agyagformáiból kelnek életre emberalakjai, az éneklő, mosolygó leánykák, és a melankolikus, töprengő, maguk elé bámuló kis szobrocskák. Itt vannak körülöttünk most is, ezen a kiállításon is a csillagszemű, gombszemű, karikaszemű kedves figurák. Kalapok, kendők alól, majdnem tiszta fehérségben megjelenve néznek ránk. Még kedvesebbé teszi őket megalkotójuk a finom színárnyalatokkal, a magas fokon izzó tűzben, alkotói szándékai és fantáziája által meghatározottan. Lányok, legények, hölgyek és urak, menyasszonyok és vőlegények és magukra maradt, szomorú öregek, ahogy ő látja őket, s ahogy megformázza magának és nekünk. Azt mondja Kovács Éva, hogy mindez gyönyörű játék az anyaggal, s mi azt látjuk, hogy ez a játék magas művészi színvonalon valósul meg. Kisplasztikái mesélnek nekünk. A megelevenedő mesét látva emlékeink kelnek életre, magunkra ismerünk. Figurái - legyenek bár magányosak, egymásra találóak, a szerelem vagy az anyaság jelképei, csevegő-pletykázó alakok, titokzatosak vagy az emberi tulajdonságokat groteszk módon ábrázolóak - rólunk szólnak, gyengéd szeretettel és finom iróniával minket is láttatnak. Művészetének méltatói közül többen is szóltak, írtak arról, hogy Kovács Éva figurái a századfordulós divat, stílus és hangulat hordozói. Igaz, de ez a formai világ, a megjelenített emberi karakterek mához szólóak. Az egymáshoz sodró, az egymás számára megtartó erő fontosságát, a nemes emberséget, a harmóniát, és a mindennek lélekerősítő rendjét, finomságát és szükségességét hangsúlyozza. Azzal is, hogy alkotásaival gyönyörködtet, simogat, mosolyra fakaszt, örömben részesít és derűvel tölt el bennünket. Kovács Éva művészete a tudáson, s a tapasztalaton túl ezekből ered, ilyen szándékokat mutat, egyéniségének, önkifejezésének forrásait ezek jelentik. Nincs Magyarországnak egyetlen olyan tája, ahol nem láthatták műalkotásait. Bemutatta őket Bécsben, Bernben, Helsinkiben és Torontóban is. Mindenütt nagy siker kísérte műveinek kiállítását, és sehol sem volt idegen a látogatók számára mindaz, amit ki akart fejezni velük a művészete iránt érdeklődőknek. Ez a most nyíló kiállítás már a századik vagy százegyedik bemutatkozásainak a sorában. A Kovács Éváról, művészetéről, alkotásairól szóló mondandómat be kell fejezzem, hiszen a látnivalók sokkal többet mondanak minden szónál. Ez a gazdag, nagyon szép és értékes tárgyegyüttes, amit elhozott ide, megmutatni a nádudvariaknak, ékes bizonyítéka annak, hogy alkotójuk rátalált egy olyan arány- és formarendre, amely - ha össze is cseng a mondanivalóban és a megformálásban a kialakult hagyományokkal, egyik-másik pontján a kerámiaművészet mai törekvéseivel - egészében véve és sajátos stílusjegyeit tekintve is összetéveszthetetlenül a sajátja.