Gazda László: Találkozások (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 56. Debrecen, 2002)

A könyvnyomtatás ünnepe Debrecenben

lődtek. Erre az időre esik a Városi Nyomda önálló iparvállalattá válása. 1918-tól Debrecen városa és a Tiszántúli Egyházkerület közös tulajdonába kerül, és ezen jogállás szerint működik 1948-ig. Éppen hatvanöt esztendeje annak, hogy a város nyomdája működésének jelenlegi helyére, a Böszörményi útra került. A század húszas éveiben a nyomdai munka területei beszűkültek. Fő profillá a tankönyv- és füzetkészítés vált. Jellemző adat a Nyomdatörténetből, hogy 1926-ban három nyári hónap alatt naponta közel ötezer tankönyvet készítettek. A szépirodalom háttérbe szorult. Csak Oláh Gábor verses füzeteinek és regényeinek, Csokonai válogatott verseinek, Kardos Albert, Juhász Géza, Zsigmond Ferenc tanulmányainak és a Debreceni Kincses Kalendáriom közléseinek a megjelentetése említhetők e tekintetben. Az 1930-as évektől az egyetem szakintézeteinek és a Déri Múzeumnak a kiadványai látnak rendszeresen napvilágot nyomdai termékként, valamint Zoltai Lajos, Balogh István és Szabó István kiemelkedő értékű helytörténeti tanulmányai. A Debreceni Nyomda fokozatosan modern üzemmé fejlődött ezekben az években. A második világháború befejezése utáni években a nyomda történetében jelentős fordulatot jelentett az államosítás 1948-ban. Akkor mintegy százhúsz ember dolgozott a város nyomdájában. 1949-ben vette fel az üzem az Alföldi Nyomda nevet, s öt-hat esztendő elteltével az itt dolgozók létszáma már meghaladta a kétszázötvenet. A kultúraközvetítő szerep néhány év alatt teljesen háttérbe szorult, s tevékenysége papírfeldolgozásra redukálódott, méltatlanul a nyomda gazdag előtörténetéhez. Ez a helyzet csak 1957 után változott meg. Ettől kezdve egyre korszerűbb technológia alkalmazására került sor. Új gépek, nagyobb szakmai tudás, szakmaszeretet és megfelelőbb értékorientáció vált jellemzővé az Alföldi Nyomda munkájában. Ma az Alföldi Nyomda a történelmi előzmények, a kritikusan értékelt hagyományokfolytatója. Az utóbbi negyedszázad gyors ütemű fejlődése által kiemelkedő bázisává vált a magyar nyomdaiparnak, s nemcsak nagyüzeme, hanem kulturális bázisa lett Debrecennek. Napilapok, folyóiratok, tudományos művek, szépirodalmi, politikai és a legkülönbözőbb tematikájú szakmai kiadványok tömege készül benne magas színvonalon. Az egyházi irodalom haladó szellemű értékeinek a kiadása is felvállalt szerepe a nyomdának, s ez jelképe is egyben annak, hogy Debrecen igyekszik megbecsülni múltjának maradandó értékeit. Többek között ez hozza kapcsolatba a 625 éves évfordulóra rendezett kiállítást és ezt a most nyílót. Igaz, akad ugyan néha olyan könyv, füzet, tanulmány is olykor a kezünkbe, amelyről kiderül, hogy nem azért írta meg szerzője, hogy tanuljunk belőle, hogy érdekeljen bennünket, hanem hogy láthassa a közönségesebb halandó, mi mindent tud O. Ez viszont nem a nyomda hibája. Az Alföldi Nyomda „termékei" zömmel olyan alkotások, amelyek tudásunk, világlátásunk, szemléletünk gazdagodásának nagyszerű eszközei.