Gazda László: Találkozások (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 56. Debrecen, 2002)
„Mint az üveg csillogása…”
Befejezésül szeretném remélni, hogy az elmondottak kellően bizonyítják azt, hogy milyen gazdag utat járt be több évezredes története során az üvegművesség, a használhatóságot, a díszítőkedvet, a művészi kifejezés lehetőségeit tekintve egyaránt. Minden időben a felfedezés örömét adta alkotóinak, üvegfúvónak és díszítőművésznek és a velük kapcsolatba kerülő embereknek. Az üveg s a belőlük készülő tárgyak jelképeivé váltak a költészetben, a köznapi és művészi világban a tisztaságnak, az örömnek, a szépnek. Hasznos és szép tárgyaink közé tartoznak tehát az üvegek. Rajtuk keresztül szökik be szobánkba a fény, kedves virágaink edényei, barátkozásaink, ünnepeink, munkánk, életünk minden részéhez hozzátartoznak. A kiállítás tárgyaira azzal hívom fel a figyelmüket újra, hogy az üveg, mint minden más anyag csak azok előtt tárja fel a titkait, akik hozzáérteni akarással és szeretettel bánnak vele, akik kellő figyelemben részesítik anyagszerűségét, a kimeríthetetlen fantáziáról tanúskodó megformálást, a különös képességek által meghatározott művészi alkotómunkát. A Déri Györgyné által adományozott üveggyűjtemény is az ember teremtő, művészi igényességű munkájának reprezentánsai. Nem csak a Déri Múzeum gazdagodott vele, hanem mindazok, akik megtekinthetik, s ezáltal meggyőződhetnek arról, hogy ezek a gyönyörűséges üvegtárgyak az anyag és az emberi lélek együttesében létrejött alkotások.
