Gazda László: Találkozások (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 56. Debrecen, 2002)
„Mint az üveg csillogása…”
Az üveg az emberek között a tisztaság, a fény, a szépség és a derű szimbólumává vált. Hidegsége csak látszólagos. Nemcsak a rajta beözönlő, átsugárzó világosság miatt, hanem azért is, mert életünket szolgálja, a belőle készült tárgyak hozzánk tartozókká váltak, tiszta csengésük bensőséges ünnepeink meghitt hangulatainak a kísérői. Ablak, tükör, lámpa, pohár, edények, vázák, kancsók és szemüvegek készülnek üvegből többek között. E tárgyak közül nagyon sok használati funkcióin túl esztétikai, művészi értékek, jelképi jelentések hordozója is. Emberi erényeket, rangot jeleztek. Régtől fogva jelenti például a kék a jóságot és ugyanakkor a hidegséget is, a zöld a rangbéli nagyságot, a barnás színek a melegséget, a sima, színtelen és teljesen áttetsző üveg az egyszerűséget, a csontüveg, a kevésbé átlátszó vagy átlátszatlan a titokzatosságot, olykor a nemes egyszerűséget. A üvegek szerkezeti tulajdonságai sokféle megoldást tettek lehetővé készítőiknek, akik hol egyszerűen, hol bonyolultan, máskor játékosan jelenítették meg mindezeket. Hiszen az üveg szilárd, fényáteresztő, színezhető, formálható, átlátszó és tisztán tartható. Megformálható kicsiben és nagyban, díszíthető, de díszítetlenül hagyva is nemes anyag. Társítható más anyagokkal, díszíthető vassal, rézzel, ónnal, ezüsttel és arannyal. Az üvegművészetnek - miután az architekturális művészetek közzé tartozik mértani alapjai vannak. Felépítésének, a statikai és mértani számításoknak nagy szerepe van az üvegtárgyak megformálásában. De az árnyalatokba ágyazott fények finoman elrejtik ezeket, s csak az egységbe fogott kompozícióra figyelünk. Nem a kiszámítottságot, hanem a formai elemek együttese által alkotott művészi egységet vesszük észre. A sugarakat, a színfoltokat, amelyek oly gazdagon csillannak meg a szerkezeti elemeken, gyöngyökként, vagy éppen üveghálókként. Mindezek adják azokat az álomszerű, meseszerű szépségeit az üvegtágyaknak, amelyeknek hatása révén aligha, vagy csak másodlagosan gondolunk létrehozásuk kiszámítottságára, a technikai megoldásokra. Engedjék meg, hogy még egy-két, a szakirodalomból ismert tényezőre hívjam fel a figyelmüket. Talán egyetlen mesterség sincs az üvegművességen kívül, amelyben annyira összefüggnének egymással a technikai, technikatörténeti, az iparművészeti és általános esztétikai vonatkozások. Egyik oka ennek az, hogy az üveg anyaga mesterséges, szemben más anyagok természetes jellegével. A másik az, hogy az üvegművesség tecnikai megoldásai lényegében a kezdetektől fogva ismertek. Ezt igazolja egy nagyon érdekes üvegdíszítő eljárás is, az üvegfonallal való díszítés. Ez egy nagyon érdekes művészi módszer. A már kész üvegedény felületére még képlékeny állapotban lévő üvegszálat forrasztanak, amelynek az alaptól eltérő színe, spirális vagy hullámzó elhelyezése jelenti a díszítést. Ezt a technikai eljárást például Egyiptomban az Újbirodalom korában, az időszámítás előtti tizenhatodik században már alkalmazták. így díszítették az alexandriai üvegcséket, amelyekből egy a kiállításban is látható. Ezt a díszítőtechnikát látjuk a
