Gazda László: Találkozások (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 56. Debrecen, 2002)

Népi örökségünk nyomában

Az arehikus jelleg és a történelmileg kialakult motívumkincs mellett a díszítés új lehetőségei is vonzották, foglalkoztatták Nyakas Miklósnét. Szőtteseinek egy része legegyszerűbb mintázású kendermunka, más része gazdagon díszített pamut-, ill. gyapjúszőttes. A díszítést, annak motívumait hagyományosan, így az ő munkáinál is az anyagféleség, annak milyensége határozza meg. Ezért van az, hogy a kendermunkák egyszerűbb, majdhogy minimális díszítése a funkció, a használat elsődlegességét hangsúlyozza. Az alkotások másik csoportjában a díszítés, a szín- és ritmusgazdagság az esztétikai funkciót emeli ki. Szőtteseit egy-egy alapmotívumra építi fel, és szövőszékén - előzetes rajzos tervezés nélkül - rögtönöz. A ritmusnak jut a főszerep. Előszeretettel alkalmazza az eltérő szélességű csíkok változásai által teremtett ritmikát, a kis és nagy motívumok (páva, galamb stb.) változatait. A színek harmonikus egysége ad ehhez további hangsúlyt. Kedveli a szőttesek csíkjain párosával elhelyezett madáralakokat, a pelikánt, a kakast, a galambot, s ezzel is az ősi művészet formavilágának az őrzője lett. Egyre gazdagabbá váló művészeti munkájában újabb és újabb formaváltozatokat, megoldásokat keres. A megyei hagyományok felelevenítése mellett a székely és csángó szőttesek is megjelennek szövőszékén, annak színesebb vagy az ünnepélyességet hangsúlyozó fekete-fehér változataival. A kiváló egyéni tervezőmunka, a biztos szakmai tudással párosuló ízlés, válogatni tudás, a magas színvonalú kivitelezés teszi Nyakas Miklósnét igazi alkotóművésszé, a népművészet mesterévé. Na és az emberi alkotómunkának, a szépnek a szeretete, amit mindig is lelkében hordozott. Mindemellett aktívan vesz részt a közművelődés szervezett, intézményes munkájában is. Szakkörvezetőként, szakmai tanácsadóként is dolgozik. Tudását átadja a fiatalabbaknak, s miközben ízlésüket, értékbecsülő szándékaikat formálja, önmaga is megújul, szinte megfiatalodik közöttük. Mindannyian örülhetünk annak, hogy létrejött ez a bemutatóterem Nyakasné Eta néni házában, a város és a megye művészeteket pártoló munkája és Nyakas Miklósné áldozatvállalásának eredményeként. A kiállítóterem berendezéséhez a Népi Iparművészeti Tanács adott anyagi és erkölcsi támogatást. Segítették és segítik volt munkatársai is, akikkel húsz esztendőn át dolgozott együtt a helyi Háziipari Szövetkezetben. Nyakas Miklósné kiállítóterme, a benne látható értékek, a létrehozásukért végzett alkotómunka azt is példázza, hogy csak tartalmas, hiteles és igazi értékeket teremtő kezdeményezésekkel, azokat megvalósító szorgos munkával szabad és kell hozzálátni a nemzeti-népi kultúra megújításának, a hagyományok megőrzésének a tennivalóihoz. Az ehhez való viszonyt a szakmai hozzáértés, az ezen alapuló értékelés, a jó ízlés és az alkotómunka, az alkotásokat létrehozók tisztelete kell, hogy meghatározza. Otthonainkban, falainkra, az asztalokra és az ablakokra kerülő ízléses és szép népművészeti tárgyaink tudatosítsák bennünk az értéket teremtő erő, a hozzá szükséges alkotókedv ösztönzésének és megbecsülésének a fontosságát. Csak ennek a szellemében vehetjük magunk elé - ahogy azt Illyés Gyula mondja - „az örök végezni valót".