Gazda László: Találkozások (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 56. Debrecen, 2002)

Egy szelídlelkű ember szép üzenete

Műveit számos, Debrecenben és más városokban rendezett, s jó néhány külföldi kiállításon ismerhették meg a képzőművészet iránt érdeklődők. Kisgrafikáit bemutatták Antwerpenben, Chicagóban, Hamburgban és Párizsban is - többek között. Elsősorban ex libriseinek magas művészi értékeit díjazták Franciaországban, 1946-ban Nancyban és 1962-ben Párizsban. Itthon Debrecen városának és HajdúBihar megyének művészeti díjait nyerte el kiemelkedő művészeti alkotómunkája elismeréseként. A Munka Érdemrendjével is kitüntették. Többen megírták már Menyhárt Józsefről azt, hogy személyiségére és művészi alkotómunkájára egyaránt jellemző a poétikus finomság, az összefogott és fegyelmezett konstruktív érzék, amellyel a rajzain, metszetein, akvarelljein szereplő alakokat és tárgyakat zárt egységbe foglalja a képszerkesztés magas művészi színvonalán. Gondolkodtam azon, hogy mivel fejezzem be mondanivalómat itt, a Medgyessyteremben rendezett kiállításán. Azért is, mert most kórházi ágyon fekve próbál megküzdeni a betegséggel Menyhárt Józsi bácsi, az az ember, aki mindig derűs mosolylyal, tiszta tekintettel nézett a világra, szeretettel teli lélekkel ránk, embertársaira. Engedjék meg, hogy egy személyes élménnyel zárjam mondandómat. Megfestett egy képet. Otthonában, egy festőállványon áll. Mit ábrázol? A lemenő nap fényében, ágas-bogas, sárguló-barnálló levelű fák között egy kőkapu felé vezet az őszi levelekkel borított út. Szélén a fák alatt egy idős emberpár ül a padon, lehajtott fejjel, merengve. Talán az elmúlt idők emlékeire, vagy az egyre rövidülő nappalokra s mind hosszabb éjszakákra gondolva. Az út végén, a kőkapu mögött sötétség. Néztük együtt a képet, s szomorkás mosollyal rám nézve véleményemet várta. Ezt mondtam neki: „Drága Józsi bácsi! Korai még az út végére gondolni." Őszintén mondtam neki, de azt hiszem az lett volna jó, ha csendben maradok. (Menyhárt József 1976. május első napján, életének 75. esztendejében csendben elment az örökkévalóságba.)