Dankó Imre: Fragmenta Historica Ethnographica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 55. Debrecen, 2002)
A kuffantó
zonyos idő eltelte után és csak bizonyos ideig vásárolhattak a piacokon, hetivásárokon. A kofák-kufák és kuffantok eladási tevékenységét viszonylag kevesebb rendelkezés szabályozta. A közölt túrkevei, XVIII. századvégi rendelkezés, hogy tudni illik a kuffantok csak a piacon árulhattak és háztól nem, mert így helypénzt nem fizettek, erősen csökkentette a kuffantok hasznát. Ezért adatunk árucseretörténeti szempontból is figyelemreméltó, Túrkeve XVIII. század végi csereviszonyaira, kereskedelmi életére értékes felvilágosítással szolgál. Ami pedig magát a kuffantó szót illeti, az idézetből is kivehetően hangulatilag elmarasztaló, lenéző. Minden bizonnyal összefüggésben áll az ugyancsak lenézett, „nyerészkedő kereskedő" jelentésű középkori kufár szavunkkal is. 4 Ezeket erősíti meg egy, általam egyedül ismert helytörténeti feldolgozásszöveg is, amely 1792-re és a hajdúnánási magisztrátusra hivatkozva ezt mondta el közel kétszáz évvel ezelőtt: „1792-ig egy sajátságos kereskedésmód állott fenn Nánáson, voltak ugyanis úgynevezett »kuffantok«, akik a magok házánál árultak dohányt, mézet, gyümölcsöt és más efféléket. Ezeknek 1792-ben a tanács megtiltotta a háznál való árulást és csak a piacon engedte meg nekik. Sőt ezen kuffantóknak mindaddig nem volt szabad a piacokon semmit venni nyereségre, amíg a hadnagy meg nem engedte nekik, természetesen a vásár vége felé"/ A kuffantó szo ma mar nem él, szinte nyomtalan eltűnéséből arra is következtethetünk, hogy XVIII. századi elterjedtsége is szűk körű lehetett; Túrkeve - Mezőtúr Kisújszállás központtal a Sárrét peremvidékeire - összeköttetésben a Hajdúsággal, a Dél-Alfölddel, Szegeddel - szorítkozhatott. 4 A magyar nyelv értelmező szótára 4:488. „kisebb értékű árukkal kereskedő személy" - gúnyos, rosszalló jelentéssel, „kufárkodik". 4:489. „kufárlelkü olyan személy, aki mindig az üzleten, a hasznon töri a fejét, nyerészkedni vágyó, haszonleső kapzsi"*. Magyar kiejtési szótár. 793. 5 Barcsa János: Hajdú-Nánás város és a hajdúk történelme. Hajdú-Nánás. 1900. 208-209.
