Dankó Imre: Fragmenta Historica Ethnographica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 55. Debrecen, 2002)

Néprajzi adalékok a daru szimbolikájához, címerben való megjelentetéséhez

ismert dams címerek szinte kizárólagos eszmei tartalma az őrdaru ábrázolásában, a figyelés, az őrködés, a felelősségteljes vigyázás képi megjelenítésében fejeződik ki. Érdekes ebből a szempontból annak megemlítése, hogy darvas családi címerek szinte nincsenek, a darvas címerek csak kisebb-nagyobb emberi közösségeknek, falvaknak, városoknak jártak ki. A címermadárként ábrázolt dámnál ugyancsak nagy figyelmet kell szentelni annak, hogy a címerképen a dam egy, vagy két lábon áll-e. Ugyanis, ha két lábon áll, akkor nem őrdamról van szó, hanem csak egy közönséges, a kérdéses területen jól ismert, gyakori, a területre jellemző dámról. A két lábon álló damábrázolás nyilvánvalóan szűkíti a címer eszmei mondanivalóját, mert hiszen az őrzés, az őrködés, a felelősségteljes vigyázás feladatát nem érzékelteti, nem fejezi ki képi jelképes formában. A püspökladányi címer legrégibb formája 1642-ből ismert. Ezen az 1642-ből származó címeren a dam mindkét lábán áll, tehát nem őrdarut ábrázol. Nem tudjuk pontosan, hogy a püspökladányi címerben meddig alkalmazták ezt a két lábon álló damképet. Egy azonban biztos, hogy az 1801-ből származó címerképben (pecsétnyomón) már egy lábon álló, másik felhúzott lábában követ tartó damt, őrdamt találunk. A későbbiek során azután minden esetben ez az egy lábon álló, a felhúzott lába karmai közt követ, göröngyöt tartó őrdam szerepel.

22 Nyakas Miklós területünk heraldikájával foglalkozó történészünk helyesen állapította meg, hogy „Jellegzetes őrdam ábrázolásról van tehát szó, amely a Sárrét településein olyannyira gyakori. A dam jelentése: Őrzés, vigyázás a település lakóira."

23 Hogy tényleg erről van szó a püspökladányi címer esetében, egy másik gyűjtésünkből idézem: „ín magam ugyan nem tudom, de mindenki mongya, hogy az őrmadár, daru, vagy miféle arrúl szól, hogy a rígi időkbe ótták, őriszték a várost, ha gyütt az ellenség, ilyen vagy olyan, török-i, tatár-i, vagy német, mer azok vótak aztán az istentelenek igazán, szóvá ha ezök gyüttek, a darvak csak elkesztek visítani, úgy nagy hangosan kurjantani, vagy mi, úgy is mondják, hogy krugatni -hát ín nem tudom. Línyeg az, hogy akkó a nípek fogták a motyójukat oszt be a Nagylaposba, vagy a Kisfolyásba. Oda ugyan nem ment utánok se török, se nímet. Az állatok is tutták, hogy hová, mer22 NYAKAS Miklós: Hajdú-Bihar megye címerei. Hajdúsági Közlemények 16. Hajdúböszörmény. 1991. 92. 23 Uo.