Dankó Imre: Fragmenta Historica Ethnographica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 55. Debrecen, 2002)

Április bolondja

szabad szó nélkül elmenni amellett, hogy április elseje április hónapnak, a tavaszhónapnak az első, a kezdő napja. Sem a római, sem a kelta-germán tavaszünnepnél nem lehet említés nélkül hagyni, hogy minden ilyen alkalom az új, az akkor induló, az akkor kezdődő hónapnak, évszaknak az ünnepe. A tavasz különben önmagában is egyfajta kezdet, újjászületés, a természet megújulásának ünnepi ideje. Olyan ünnep, amelyet kedvvel, örömmel köszönt az ember. Ezért is a vidámság, a kicsorduló jókedv, és a bolondéria ünnepe április elseje. Hogy a bolondériánál a túláradó vidámság további történetéről is essék szó: sokan az ókori áprilisi, tavaszkezdeti vidámság folytatását a középkorban kifejlődött farsangi mulatságokban látják.

19 Végezetül vannak olyan vélemények is, hogy szokásunk pontos dátumhoz kötötten Franciaországból terjedt volna el. Mégpedig úgy, hogy amikor 1564-ben IX. Károly francia király (1550-1574) elrendelte, hogy az új esztendőt, vagyis újév napját április 1-érői január l-re helyezzék át, sokakat csalódás ért. Mert elmenve az ilyenkor szokásos fizetségért, ajándékért, juttatásokért póml jártak: nem kaptak semmit. Vagyis mindazok, akik 1564. április 1-én elmentek a fizetségükért, ajándékaikért bolondot jártak, áprilist jártak, április bolondjaivá lettek. Amiért azután ki is csúfolták őket. Ennek a nagyon tetszetős eredeztetésnek van azért némi meggondolkodtató mozzanata is. Nevezetesen az időszámításról van szó. Mint tudjuk az egész középkor folyamán az i. e. 46-ban létrejött Juliánusz vagy Juliáni naptár (időszámítás) volt használatban. Ismeretesek azok a csillagászati időbeli eltérések is, amelyek felszámolására az 1582ben elkészített úgynevezett Gergely-féle naptár volt hivatva. A Gergelyféle naptárt Olasz-, Spanyol- és Franciaországban még 1582-ben elfogadták (Németalföld katolikus részein is). 1583-ban Svájc katolikus kantonjai, 1586-ban Lengyelország, 1587-ben pedig Magyarország is elfogadta a Gergely-féle naptárt. De nálunk sem teljességgel, mert mind a protestánsoknál, mind az orthodoxoknál megmaradt a Juliánusz naptár. Amit ezektől az időktől kezdve ó-naptárnak neveztek. A római naptár és a belőle kifejlődött Juliáni naptár többek között abban is eltértek egymástól, 19 Április elseje a téli napfordulótól számított 100. nap. Ezért a régi magyar népi nevén ..száznap". Egymás beugratásának, megtréfálásának Európa-szerte hagyományos napja. A szokás Magyarországra valószínűleg német közvetítéssel került. Magyar Nagylexikon, II. Bp. 1994. 234. Április elseje szokásainak egyik forrása a tavaszi napforduló köré csoportosuló hagyomány.