Dankó Imre: Fragmenta Historica Ethnographica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 55. Debrecen, 2002)
Rendkívüli vételformák, szerzési módok
30. RABLÁS-ról akkor beszélünk, ha a lopást erőszakosan és különösebben nem titkolózva hajtják végre. Például nemcsak egyszerű elemeléssel, ügyes kézmozdulatokkal, hanem betöréssel, zárfeltöréssel, erőszakos behatolással, egy régebbi meghatározás szerint „falásással" (a vert falú és vályogfalú házak kamráinak falát átásták, és az így keletkezett lyukakon behatoltak a kamrába. Onnan nagyobb mennyiségű terményt, élelmiszert, például kolbászt, szalonnát stb. adogattak ki), sőt ha észrevették őket, akkor fenyegetéssel, erőszak alkalmazásával, esetleg megsebesítessél, gyilkossággal is megszerezték azt, amit akartak. Az ilyen tolvajok neve rabló volt az útonállók rablótámadásokat hajtottak végre az utazók, szállítók ellen. Jogilag fegyveres és fegyvertelen rablást különböztetnek meg. A hódítás - ahogy már volt róla szó - rendszerint rablással járt együtt. A rablók ma is ugyanúgy, mint régen, nem egyedül dolgoznak, hanem bandákba szerveződve rabolnak, fosztogatnak. A védelmi berendezések fejlődése és elterjedése, nemkülönben a közbiztonság általános javulása arra kényszerítette a rablókat, hogy tevékenységüket a legkorszerűbb technikai ismeretek és megoldások alkalmazásával folytassák. A bankrablók ma már például valóságos technikus, rádióelektromos szakértők. 41 31. TALÁLNI nemcsak szerencse dolga, hanem szemfülesség, gyors tájékozódási készség eredménye is. Az, aki könnyen tájékozódik, odafigyel, észreveszi az elhagyott holmit, pénzt, sok mindent talál. Találni csak kis terjedelmű, nem feltűnő színű, formájú tárgyat lehet. Olyan tárgyakat, amelyeket könnyű elhagyni, ottfelejteni valahol. Ennek ellenére nagyon értékes dolgokat is lehet találni: leginkább pénzt, gyakran tartójával, (erszény, tárca stb.) együtt, ékszert, zsebkést, zsebórát, esernyőt, kalapot, kesztyűt, töltőtollat stb. stb. De le41 Rablás, rabló. MNyTESz. III. Bp.. 1976. 324.; Rablómese, rablótörténet: MNL. IV. Bp.. 1981. 295-296. - Vö.: Betyár, betyárvilág, betyárköltészet: MNL. I. Bp.. 1977. 274-280. ; DÖMÖTÖR Sándor: A betyárromantika. = Ethnographia XLI. 1930. 5-24.. 97-113.: GÖNCZI Ferenc: A somogyi betyárvilág. Kaposvár, 1944.; BÁLINT Sándor: Történetek a szegedi betyárvilágból. Szeged 1961.; BÉRES András: Tiszántúli híres betyárok. Gyula, 1961. SZABÓ Ferenc: A délalföldi betyárvilág. Gyula, 1964.; BÉKÉS István: Magyar ponyva pitaval. Bp., 1966.; SZŰCS Sándor: Betyárok, pandúrok és egyéb régi hírességek. Bp.. 1969. NAGY CZIROK László: Házásók. Néprajzi közlemények I. 1956. 96-101.: Házásás: TÁRKÁNY SZŰCS 1981. 794.
