Dankó Imre: Fragmenta Historica Ethnographica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 55. Debrecen, 2002)

Rendkívüli vételformák, szerzési módok

valakik, esetleg szervezet vagy a szervezet megbízottja ajándékként elvégez valakinek valamilyen munkát ajándékban, ingyenesen. 3. ANGARIA, ledolgozás. Valamilyen anyagot, terményt vagy terméket - általában a szegény emberek - nem csere útján szerzik meg, vagy „pénzrül vásárolják meg", hanem az értékét ledolgozzák. Mégpedig személyesen maguk vagy felnőtt gyermekeikkel, vagy felszerelésükkel, például szekerükkel, lovaikkal vagy ökreikkel együtt. A ledolgozásnak területenként változó formái, illetve rendszerei alakultak ki.

8 4. ÁRENGEDMÉNYES VÁSÁR, nemcsak vásárokon és nemcsak iparcikkek vonatkozásában ismeretes. Az árengedményes vásár mindig alkalmi vétel. Akkor is, ha kiárusításról van szó („amíg a készlet tart"), vagy valamiféle akcióról akár a szolgáltatás területén is („ketten egy jeggyel" vagy „egyet fizet, kettőt kap".) Rendszerint árengedményes eladásra kerül sor akkor is, ha a vevő „mindet", az egész készletet megveszi, és ezáltal megkíméli az eladót a további, esetleg hosszas időzéstől, árusítástól. Aztán a piacok, vásárok végén, amikor azért adják olcsóbban az árut, hogy ne kelljen becsomagolni és hazavinni („oszlik a vásár, esik az ár"). A piacot jól ismerő, olcsón vásárolni szeretők, ezt tudva, egyenesen későn mennek vásárolni. Vagy például a kofák mindjárt a piacnyitáskor „egészbe" megveszik, felvásárolják az árut. Olcsóbban, hogy aztán „szétmérve" a piac derekán, jó áron továbbadhassák. Az árengedményes vásárok egyik sajátos csoportját alkotja a hibás vagy másodosztályú áruk eladása („kilós áruk").

9 5. ÁRVERÉS, önkéntes, saját is lehet, de a hatósági, kényszerű árverés az ismertebb. Az árverések lényeges fogalmai: kikiáltási ár, licitálás, rálicitálás, azaz ráígérés, a leütés (általában kalapáccsal leüti, megállapítja az árverező a ráígért legmagasabb árat.) Az árverés minden esetben kényszerű értékesítési mód. Általában kevés haszonnal kecsegtet, hiszen a kikiáltási árakat rendszerint alacsonyan állapítják 8 Angaria: MNyTESz. I. Bp., 1967. 153.; EMSzT. I. Bukarest, 1976. 330.; BALASSA Iván: Adatok a Békés és Csongrád megyei részes munka és ledolgozás kérdéséhez (1850-1944). = EthnographiaLXVI. 1955. 187-224. 9 K.K. 34.. 35.; KOVÁCS Ferenc - SELMECI Lajos: Bevezetés a kereskedelem-lélektanba. Bp., 1973.