Dankó Imre: Fragmenta Historica Ethnographica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 55. Debrecen, 2002)

Hagyományos áruk – hagyományos árusítási módok

HAGYOMÁNYOS ÁRUK - HAGYOMÁNYOS ÁRUSÍTÁSI MÓDOK Manapság, amikor vendéglőben, szórakozóhelyen virágárus vagy lottótotó árus zavar bennünket, kínálásukat határozott zaklatásnak vesszük, és általában elhessegetjük őket. Hasonlóképpen vélekedünk az utcai árusokról is, akik már nem mennek utána a vevőnek, hanem arra várnak, hogy kezdetleges körülmények között vezetett „üzleteikben", a sarkokon, forgalmas helyeken, a standon felkeressük őket. Elmondhatjuk, hogy napjainkban a mozgó- és utcai árusoknak egyaránt befellegzett. Üzletük erősen hanyatlóban van, annak ellenére, hogy némely részük még sokáig virágozni fog, mert az utcai árusítás felel meg leginkább az illető áru természetének (például a virágárusok). A hanyatlást nem akadályozza, még csak nem is csökkenti az az újabban észlelt általános jelenség sem, hogy egyes boltok kirakodnak a bejáratuk elé, és ott árusítanak esetleg állandóan (főleg zöldség-, gyümölcsüzletek) vagy csak kampányszerűen egy-egy úgynevezett „vásár, árleszállítás" idején. A mozgó árusoktól, az utcán való árusítástól tulajdonképpen érthetetlenül óvakodunk. Hiszen az árusok tevékenységének alapja a vevő kényelmének biztosítása, igényeinek kielégítése olcsó, gyors körülmények között. Ezenkívül a mozgó- és utcai árusok munkáját mindig az is jellemezte, hogy az úgynevezett ritka, egyéni vagy éppen hiányzó árucikkekkel jelentkeztek. Szoros összefüggés van a mozgó árusítás és az úgynevezett mintából való árusítás között. A mozgó árusok jellemzője volt a vevőkhöz fűződő személyes kapcsolatuk, a jól informáltság; tudták, hogy kinek mi és mikor kell, és akkor jelentkeztek, ha a kívánt árut felhajtották, megszerezték. Ilyen természetű tevékenységük magyarázza, hogy sokszor tiltott árut is árusítottak. Bizonyára sokunk előtt ismeretes még a lopva árusító tűzkő-, szaharinárus, de többek emlékezhetnek még a kár-