Dankó Imre: Fragmenta Historica Ethnographica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 55. Debrecen, 2002)

A mintából való árusítás

nyéki falvakban azt tartották, hogy minden boltos megbízásból árult dohányt. A mintából történő dohány árusítás, ellentétben sok más áruféleség mintából történő árusításával, mindig kóstolással járt együtt, sőt kezdődött. Leginkább a dohány mintából való árusításánál alakult ki az ügynökszerü árusítás. Több helyen a dohánymintát az árusok vagy megbízottaik házakhoz, olyan emberekhez vitték el, akiket megbízhatónak tartottak, ismertek meg, és tudták róluk, hogy dohányosok, hogy szükségük van dohányra, és esetleg már máskor is vettek. A dohány kínálása sokszor, különösen új vevő esetében láthatólag nem is eladási szándékkal történt. Az eladó megkínálta dohánnyal a kiszemelt vevőt, és a dohány, pipa vagy sodort cigaretta szívása közben úgy vezette, irányította a beszélgetést, hogy a megkínált érdeklődjön a dohány után, kérdezze meg, hogy milyen fajta, honnan való, hogy hogyan lehet hozzájutni, és kérjen belőle, nyilvánítsa ki vevőszándékát. A debreceni tanyákat, a hortobágyi pásztorokat így látogatták végig évenként a nyírség, különösen pedig a nagykállói és geszterédi dohányosok, és adták el nekik a dohányukat. A pálinka és a dohány mintából történő árusítása szoros kapcsolatban állt a csempészéssel. Általában elmondhatjuk, hogy a csempészárukat főleg mintákból, titokban mutogatott, kiválogatott mintákból árusították. A különféle ipari - edény, szőnyeg, üvegáru - termékekkel házaló és napjainkban mindinkább a tanyákra szoruló cigányok is végeztek, sőt végeznek még ma is bizonyos értelemben mintából való árusítást, cserét. A házaló cigányoknál a bemutatott minták alapján vagy azok nélkül is meg lehet rendelni lábasokat, poharakat, szőnyegeket. A cigányok a megrendelések vagy csak kötelezettség nélküli megbízások alapján beszerezték a kívánt dolgokat, és házhoz szállítva eladták vagy becserélték főleg élelmiszerekre, szalonnára, kolbászra, zsírra, lisztre vagy újabban ócska ruhára. Az ilyen cserevételeknél újabban, amióta az üzemekben, állami gazdaságokban, termelőszövetkezetekben bizonyos termékekhez jutnak a munkások, cserealapul ezek a kapott termékek, például termelőszövetkezeti tagoknál cukor, rizs szolgálnak. A mintából való árusításnak még egy jelentősebb esete volt: a szalonna - leginkább a sós, kevésbé a füstölt és legkevésbé a paprikás - árusítása. A tiszántúli módosabb gazdák, a debreceni cívisek általában sok disznót, tizet-tizenötöt is levágtak évente. A szalonnát - főleg sós fehér sza-