Dankó Imre: Fragmenta Historica Ethnographica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 55. Debrecen, 2002)

Kötegyáni cementrajzok

resztúron is. Ezek azonban szórványosabbak és lényegesen kevésbé rajzosak, mint a kötegyániak. A cementrajzok előzményeit a gyerekek, fiatalok, eszközkészítők, kőművesek, festők és más hasonló foglalkozásúak ösztönös névmegörökítési szokásában, valamint a tulajdonosok részéről a tulajdonjegy ábrázolásának szokásában kell keresnünk. Közvetlen elődei a Kötegyánban is található játékos gyermek por-homokrajzok, amit az utóbbi időben az óvodákban is készíttetnek. A monogramos és névfeliratos karcolások kevésbé tudatosak, a rajzosak már inkább azok. Ezt árulják el az olyan mozzanatok is, mint a már hosszú idő óta tanácselnökösködő, a faluban nagy tiszteletnek örvendő Borbély Ferenc tanácselnök nevének többszöri szerepeltetése. A békegalambok gyakori megjelenése ezekben a rajzokban pedig arról tanúskodik, hogy korunk nagy kérdéseinek szimbolikája ide is leért, sajátjukká vált. A bemutatott hét cementrajz beszédes bizonyítéka az új, a megváltozott körülmények között is élő népművészetnek. A kötegyáni cementrajzok, sok más társukkal együtt ezért érdemelnek figyelmet.