Dankó Imre: Fragmenta Historica Ethnographica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 55. Debrecen, 2002)

Cserépedények Kötegyánban

álló embert megbírja, nem törik alatta össze. A virágcserepeken és az itatókon néha egy körbefutó bemélyülő, vékony vonaldísz is látható. Kötegyánban a cserépedényt a század elején váltotta fel a vasedény. Az új edényfajta gyorsan terjed és mára már teljesen kiszorította a cserépedény mellett a faedényt is. Ma már a hagyományos ételek készítésénél sem használják őket, például a lakodalmi csigaleves se cserépfazékban {lakodalmi fazék) fő. Eltűnt a komaszilke is, a mezőn dolgozók se korsóban viszik magukkal az ivóvizet. A cserépedény ilyen nagymérvű kiszorulásának a vasedény sok előnye mellett az is az oka, hogy az utóbbi 80 év alatt a kötegyáni konyha berendezése döntő változáson ment át. Ma már kötegyáni házban alig találunk kemencét, szabadtüzhelyet; általában olyan konyha-, tüzhelyberendezést, ami a cserépedény használatának megfelelne. Átalakultak a konyha bútorai is. Legtöbb helyen boltban vásárolt konyhabútor van, tálas például nincsen sehol. A cserépedény tartására használatos berendezések közül egyedül a ház előtt felállított köcsögtartó ismeretes még. De már ezt is sok helyen a ház előtti virágoskert kerítésének lécei helyettesítik. A használatból kiszorult cserépedények másodlagos felhasználásba kerültek. Igen sok felkerült közülük a padlásokra, ahol babot, lencsét, borsót tartottak bennük. Ide kerültek azok a cserépedények is, amelyekben ugyan nem tartottak semmit, de kiszorultak a lakásból (például a sok butéla, tányér). A padlásokra került cserépedények jobban jártak, mint azok a társaik, amelyek az istállókban, színekben kerültek felhasználásra. Sok fazékféleségben tartottak kocsikenőcsöt, mécs számára olajat; nagyobbakban a szappannak való zsiradékot gyűjtötték össze s mindezek tönkretették az edényeket. Különösen sok edényt, főleg butykost tett tönkre az étolaj a második világháború alatt és után. Faluk átitatódott olajjal, mázuk lemállott, belsejükre vastag zsírréteg rakódott le. Igen sajnálatos, hogy ennek a rongálódásnak a legszebb edények estek áldozatul. Pedig Kötegyánban is, mint más falvakban is még nem is olyan régen igen megbecsült volt a cserépedény. Cserépfazekakban, lábasokban főztek; cseréptányérból ettek, cseréptálban tálaltak és nagy tálakban gyúrták, kelesztették a tésztát. A nagy mennyiségben készített száraztésztákat, tarhonyát is nagy tálakba szedték össze szárítás után. A kamrákban zsákban álló lisztből formás, kétfülű bödönökbe szedtek, hogy kezük ügyükben legyen a konyhán. A bödön szűk száját fedő borította. A lisztes bödönök-